Belami könyvheti telefonja

Belami

Minek kell ez még? Mikor veszik mán észre, hogy az emberek nem olvasnak, a könyv befuccsolt, így aztán a könyvheti zsibvásár is fölösleges – hallotta a borízű hangot Belami egy könyvheti könyvsátor előtt. Mivel a két mondatba zsúfolt túlműveltség gazdája még böffentett is egyet, a külváros nyugalmazott szépfiúja, megfordult, hogy egy röpke terepszemlét tartson – vajon miféle arc és tekintet tartozik ilyen férfias böffentéshez, cizellált gondolatokhoz.

Láttam már ennél bonyolultabb faéket is – vonta meg a vállát Belami, majd azon gondolkodott: hogyan fordulhatott akkorát a világ, hogy egy ekkora fülestapló éppen a könyvhéten fintorogjon a nyomtatott újdonságokat látva. És ő még csak annyit sem tesz, hogy udvariasan jól pofán verje.

– Látom, maga is hallotta. Ne vegye a szívére, ez csak egy vélemény, a könyv örök – vigasztalta borús tekintetű Belamit a sátor árnyékából a csupa mosoly eladóhölgy.

– Egyébként pedig a helyzet nem is olyan rossz – szólt közbe egy asszony. – Nemrégiben olvastam egy cikket, amiben arról írtak, hogy hatvanról ötven százalékra csökkent a soha nem olvasók aránya. Igaz ugyan, hogy a felmérés szerint a legalább havonta egy könyvet olvasók aránya már sajnos tíz százalék alatt van. Ami meg a gyakori internethasználat és az olvasási kedv közötti összefüggést illeti: azok a fiatalok, akik legalább negyedóránként ránéznek a telefonjukra, közel hatvan százaléka soha nem olvas irodalmat.

Talán öt perc sem telt el, és már vagy hatan beszélgettek könyvekről. Volt, aki legutóbbi olvasmányélményéről áradozott, volt, aki tanácsot kért, mit is vehetne meg, hogy a hosszúnak ígérkező utazása jól szórakozva teljesen.

– Ne vegyen semmit, ha jót akar magának, mert a könyv az drága mulatság, oszt hó végén rághatja a küszöböt – morgott a böffentős, de hangját már elnyelte a könyvbarátok csacsogása. Persze Belami nem csak ara használja a fülét, hogy díszítse vele a fejét, így a könyv drágaságáról tett megjegyzést nem hagyhatta szó nélkül.

– Maga drágállja könyvet? Aki, ahogy azt muslincás leheletéből kiérzem, havonta legalább nyolc könyv árát engedi le a torkán? – szórt villámokat Belami szeme a böfögősre. Mivel közben egy arcra irányzott cigifüst fröccsöt is kapott a könyvek nagy ellenségétől, Belami rövidebb monológba kezdett a cigaretta és a könyv árának matematikai aránypárjáról. Sőt mi több, még olyanokat is mondott, hogy a könyv érték, élmény, tanulság. Ismeretek forrása, és még ezer más.

– Hát igen, a frissen nyomtatott könyv illata nem vethető össze semmi mással. Nincs is ennél jobb idegnyugtató a rohanó hétköznapokban – veregette meg Belami vállát egy szemüveges úr, akiről kiderült, még az olvasónál is nagyobb bűnös lehet a böfögős szemében. Ugyanis író volt, csillogó szemű, olyan fajta, aki szerint a pohár félig mindig tele van.
Csoda hát, hogy Belami három könyvet is megvett a könyvhetet nyitó délutánon, és büszkén dagadó kebellel szállt fel a villamosra. Ott azonnal üres szék után kutatott, hogy mihamarabb alámerüljön a betűtenger hűs habjaiba.

De ilyen széket nem talált.

Mindegyiken fiatalok ültek, és üveges tekintettel bámulták az okostelefonjukat...

Bátyi Zoltán

https://belami.blogstar.hu/./pages/belami/contents/blog/53777/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?