Belami labdás gladiátorai

Belami

Ez kérem, már nem foci, nem sport, hanem háború, öldöklés, ami nem győzelemre, hanem vérre megy – üvöltötte magából és a székből kikelve még szombaton este Minek Dönci, amikor a Real Madrid játékosa, bizonyos Sergio Ramos úgy lerántotta a Liverpoolban játszó egyiptomi Mohamed Szalahot, hogy azt le kellett cserélni.

– Ugyan kérem, a kemény, férfias küzdelem mindig is jellemezte a labdarúgást, miért lenne ez másképp a Bajnokok Ligája 2018. évi döntőjében – vette védelmébe Sergiót Firnájsz Egon.

Ugyebár, azt mondanom sem kell, hogy Minek úr az angol, míg Egon a spanyol csapatnak szurkolt, s ebből az alkalomból, a sérüléssel mintegy összefüggésben, ki is fejtették egymásról, mekkora ökör, vízi sertés, alá- és kötélre való bitang a másik. A futballról kevesebbet tudók arról is értesülhettek a rövid szó- és pofonváltás alatt, hogy Sergio, ki Ramos, nem focista, hanem középkorból ránk maradt hóhér, vért és egyéb testnedveket szívó vámpír, míg a Salah nevű ifjonc csodás tehetség, babarcú és az is elmebéli fogyatékosságban szenved, aki nem akarja óránként nyolcszor körbepuszilgatni.

– Egyébként meg ezért a lerántásért Sergiót ki kellene tiltani a világ összes pályájáról, országából, a Föld minden sarkából. De még ide, a Zsibbadt brigádvezetőbe sem jöhetne be, pedig itt aztán mindenféle alakok megfordultak már – harsogta még kedden este is Minek Dönci, összes ujjával Firnájsz Egonra mutogatva.

– Mielőtt még kialakulna maguk között egy erős felindulásból táplálkozó dulakodás, talán beszéljük meg higgadtabban a szombaton történteket – állt a két vérmes szurkoló közé Belami, és egy-egy nevelő jellegű pofonnal a Zsibi kocsma két, egymástól távol eső sarkába röpítette őket.

– Mert egyet tudomásul kell venni – mondta Belami, mikor már Dönci is, Egon is fel tudott tápászkodni a padlóról. – A foci, értve alatta a világszínvonalú, nagy tétekért játszott labdarúgást, nem szombat este és nem Sergio Ramos óta nem sport, hanem harc, küzdelem, gyerekkoruk óta győzelemre nevelt labdás gladiátorok viaskodása. Az élsport pénzügyi vállalkozás, amiben sportvezető, szponzor, néző is elvárja a kedvenceitől, hogy győztesként vonuljanak le a pályáról. Ergo: nem kell azon meglepődni, ha néha-néha elszabadulnak az indulatok, vagy beszorul egy kéz, megroppan egy váll – mondta Belami.

– Szóval maga szerint ez így van rendjén? – ámult a csodálkozástól Heveny Béci éppen úgy, mint a bor vizezését is abbahagyó Józsi csapos.

– Dehogy van rendjén! – dördült Belami hangja. – Éppen arra kellene törekedni, hogy a foci játékos jellegét hozzák valahogy vissza, hogy a játékosok megértsék, aki velük szemben fut a pályán, sportoló, nem pedig harcos, ellenfél, de nem ellenség. Aki meg vét a sportszerűség szabályai ellen, nyerje el méltó büntetését.

– Istenem, hogy a maga fejébe hogyan fér el ennyi ész? – vigyorgott Bika Jenő. – Hát nem veszi észre, hogy az erőszakos harcmodor mára már átitatta a sport minden területét. A kézilabdások úgy esnek egymásnak, mintha kommandós kiképzés után, nem pedig edzéseken erősödve lépnének pályára, a jégkorongozók egy-egy lökdösődés után hokibottal püfölik egymást. A közönség meg visong a gyönyörűségtől, mint tehették egykoron a gladiátor küzdelmekre összegyűltek a római arénákban.

– Na, itt hagyja most abba! – emelte fel mindkét kezét Belami. Majd előkeresett okostelefonján egy idézetet, miszerint „A béke vagy te, Sport! A népeket egymáshoz főző szép szalag: és testvérré lesznek mind általad, önuralomban, rendben és erőben.”

És miközben felolvasta ezt a néhány szót, a Zsibi nagytermében vastag csönd ült a székekre…

Bátyi Zoltán

https://belami.blogstar.hu/./pages/belami/contents/blog/53333/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?