Belami rocknosztalgiája

Azt mondja, hogy 75 éves? Na, ne mán! Egy Kóbor János nem lehet 75. Mert, hogy Kóbor, meg az Omega örök – zuhant ki az ámulattal vegyes keserűség Firnájsz Egon száján. És egy perces néma csönddel gondolt a Zsibbadt brigádvezető emlékét őrző kocsma közönsége a múló időre, ki tudja, melyik sarkon elhagyott fiatalsága szép emlékeire. Olyan időkre, amikor még a régi csibészek bizonyos petróleum lámpáról énekeltek, miközben szerelmesek lettek a gyöngyhajú lányba, és tudták: tízezer lépés kéne csak.

– Már pedig 75 éves, ez tény. Megírta az okostelefon is – emelte magasba csudás szerkentyűjét vízfejű Döncike. Aki ugyan semmit nem tudott a régi időkről, de arra azért emlékezett, hogy a legutóbbi buli is azért lett sikeres a Halflegged camelben (egykor: Féllábú teve, és kocsma, ma nájtklub, naná…), mert a végén, a nosztalgia blokk idején vagy harmincan ugráltak a pulton, amikor felcsendültek az Omega dalaiból összevágott válogatás (magyarul: mix) hangjai.

– És akkor ott volt még az Illés, meg a Metró, meg az LGT, hogy csak a legnagyobbakat említsem – evezett be a nosztalgiahullám farvizén a beszélgetésbe Minek Dönci is. Hozzátéve: nagyon sajnálja a mai fiatalokat, akik olyan gumizenére rángatóznak, amit…

– Ha azt akarja mondani, hogy maga nem is nevezne zenének, akkor csatlakozom – legyintett Belami, és elmorzsolt kilenc és fél könnycseppet méretes orrán.

– Ugyanis megnéztem, pontosabban: végigszenvedtem az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjét. De akkor sem tudnék felidézni két taktust vagy fél dallamot mindabból, amit ott zeneként kínáltak a világnak – folytatta Belami. Majd volt egy-két keresetlen szava a magyar bandáról is, aki úgy szaggatta a húrokat a színpadon, mintha arra kérték volna fel őket, komolyabb kínzásnak vessék alá a közönséget az emberiség elmúlt évezredekben elkövetett bűnei miatt.

– Jaj, ne legyen már ilyen betokosodott körömgomba! – csapott az asztalra Cink Enikő. – Ez már egy más világ, most erre van igény. De maga ezt nem értheti, mert beleragadt a múlt posványába.

– Valóban? Na, ide figyeljen Encike! Ugyan, mondjon már nekem csak három olyan zenekart a magyar pop-rock világból, ami öt éve is volt, és öt év múlva is zenél majd. Magának tényleg nem tűnt fel, hogy a mai bandák összes ötlete kimerül abban, hogy minél cafrangosabb nevet találjanak ki maguknak? De ha zenét akarnak hallgatni, akkor Zoránra tekerik a keresőgombot, vagy Presser Pici bácsi nótáit hallgatják. Erre esküdni mernék. Ami meg a dalszövegeket illeti: Dusán, Adamis Anna, Bródy János még írt valamiről. De most? Egymás sarkát tapossák a zenei tehetségkutató versenyek, aztán a tini sztárjelöltek mit énekelnek? Na, mit? Naná, hogy negyven éve írt Máté Péter dalokat. Ez azért csak jelent valamit, nem gondolja? – komorult tovább Belami hangja.

Encike erre nem tudott mit mondani. Ezért aztán intett Józsi csaposnak, hangosítsa már fel a rádiót, hátha valami friss magyar sláger felvidítja a társaságot.

Józsi hangosított, a rádió immáron szerte és szana szórta a hangokat. Bovden Béci megesküdött: két szerelmes légkalapács búcsúrománcát hallja, míg Plüss Eta úgy vélte, marslakók támadtak a Panel Pál lakótelepre, és már a közelben folyó harcok robbanásait közvetítik. Belami meg csak ült a székén, és addig bámulta a pultra rakott sörös rekeszt, amíg az nem változott át petróleummal megtöltött lámpává…

Bátyi Zoltán

1
https://belami.blogstar.hu/./pages/belami/contents/blog/52740/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Mano
Mano 2018-05-22 21:58:04
Kedves Belami!
Egyetértek a véleményével a mai zene, leginkább annak popzenei ágát illetően! Miközben a komoly zenei fronton nagyszerű darabok születtek (leginkább külföldön), úgy tűnik, a popzene fázis késéssel követi az un. komolyzenei változásokat. (menj a nép közé, adj koncertet a népnek az utcán) akárcsak az olasz operák csúcspontján ( Verdi) akinek dallamait a nép az utcán fütyörészte, nem pedig a népesség krémjének zenei programját előadó Bach és kortársai zenéjét, amit máig csak a koncert termek hűvösében élvezi a társadalom krémje. Igen, kedves Belami, a mai nép Verdije még nem mutatkozott, sem az operában, sem a pop zenében, valószínűen, ezek a zenei változások összhangban vannak a társadalmi változásokkal, amely társadalmi változások igen csak egy sűrűn gomolygó sötét felhőt mutató képet szimbolizálnak, vajon, eltűnik az elit anyagtalan szellemi spiritizmusa, vagy, kompromisszumot köt az anyagi létezéssel is, elvégre és konklúzióként elfogadhatjuk az anyag és szellemének nem csak kettősségét, de az egységét is...
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?