Belami történelmi focija

Belami

Ne bántson már! Leginkább a hátamon ne ugráljon sáros bakanccsal. Különösen most ne, amikor még a szövetségi kapitány is azt mondta, hogy ez a vereség más volt, mint a múlt heti, meg hogy látott biztató jeleket… – jajongott Firnájsz Egon a Zsibbadt brigádvezető emlékét őrző kocsma hideg kövezetén.

De a könyörgés Ló Eleket nem hatotta meg. Ezért aztán folytatta véleményének kulturált kifejtését: miszerint a magyar foci szégyent hoz az országra, azt kiabálva: aki a magyar labdarúgást egyáltalán említésre méltónak tartja, azt igenis testi fenyítésben kell részesíteni.

– Belamikám! Legalább maga segítsen! Hiszen maga szereti a sportot. És velem együtt az asztalon táncolt, amikor a válogatottunk bejutott az Európa-bajnokság legjobb 16 csapata közé. Hát nem emlékszik? Pedig csak két éve volt... – integetett a külváros nyugalmazott szépfiúja felé Egon, ám túl sok sikerrel nem járt.

Belami a kocsma sarkában, foltos zakóban és mély depresszióban üldögélt. Agyában pedig olyan gondolatok kergetőztek, amelyek nem engedték, hogy Egont mentegesse, vagy akárcsak egy szót is szóljon. Így például azon törte a fejét, hogy lehetett az Eb óta ilyen mélyre süllyedni, miközben a focistáink soha nem látott lehetőséget kaptak arra, hogy végre valóban elindulhasson a magyar labdarúgás régen látott csúcsok felé. Sorra épülnek az új pályák, szép stadionok, a focisták fizetése milliókban mérhető, külföldi edzők tatarozzák a magyar foci omladozó gunyhóját, és mégis…

– Na, ennyi azért mégiscsak elég – szólalt meg végül Belami, és lecibálta Eleket Firnájsz Egon hátáról.

– Elég? Miből elég? – sértődött meg Ló Elek, aki úgy érezte, korlátozva lett a véleménye szabad kinyilvánításában.

– A magyar foci szapulásából. Abból lett elég. Inkább vegye elő a pozitív gondolkodását, és azt lássa: történelmi időket élünk. Focitörténelmit – somolygott Belami.

– Maga meg van húzatva – tört ki a döbbenet Józsi csaposból is.

– Miért lennék. Egyszerűen csak arra bíztatok mindenkit, hogy jó szemszögből figyelje labdarúgásunk történéseit. Így például lássa: Skóciától még soha nem kaptunk ki hazai pályán, mint ahogy Kazahsztán sem alázott le meg minket soha. Ez most megtörtént. Vagyis ez a két meccs része lett a focihistóriánknak. Ebbe a sorba illeszthető az is, amikor Andorra vert el minket, vagy éppen Luxemburg. De említhetem Svájcot is, ami korábban soha nem tudott egy ötöst rúgni nekünk. Tehát ez a korosztály is letett már valamit az asztalra, hiszen rövid időn belül öt ország sportbarátainak okozott nem várt boldogságot – vigyorgott Belami, és az sem zavarta, hogy a nagy pozitív gondolkodás jegyében könnyei áztatják az arcát fedő borostát.

A Zsibiben ekkor többen úgy látták, Belamihoz talán orvost kellene hívni. De Minek Dönci úgy döntött, mielőtt ez megtörténik, csak megkérdi: olyan történelmi tettre mikor lesz példa, hogy a magyar válogatott egyszer még győzni fog.

– Ezt nem tudom megmondani. Viszont ezt igen: előttünk a meggazdagodás könnyen járható útja. Nincs más dolgunk, mint a magyar válogatott vereségére nagy pénzzel fogadni a tippmixen, mert az mindig bejön. Vagyis labdarúgóink értünk, nyereményekben reménykedő kisemberekért is rosszul fociznak.

– Egyelőre több pozitívum sajnos nem jut eszembe – köszönt el Belami, miközben Ló Elek úgy döntött, egy kicsit mégiscsak ugrál még Firnájsz Egon hátán.

Bátyi Zoltán

https://belami.blogstar.hu/./pages/belami/contents/blog/50433/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?