Belami köszönni tanít

Belami

Jóóó...napot kíííííívááááánok!

Ez a nyelvtanilag rövidnek mondható, de igencsak elnyújtott mondat hagyta el Belami száját tegnap este felé a Zsibbadt brigádvezető emlékét őrző kiskocsmában. Majd a külváros nyugalmazott szépfiúja hangosabban is elismételte a három szót. Míg a végén úgy üvöltött, hogy a leghangosabb sivatagi sakál is szégyenkezve visszaadta a sakálvokál olimpián nyert aranyérmét.

Maga talán megkergült, hogy így megemeli a zajszintet?   ejtett egyszerre három csempe korsót a mosogatóba Józsi csapos.

Nem. Csupán köszöntem annak a két fiatalembernek, aki egy perccel ezelőtt méltóztatott belépni éttermünkbe. És miközben kocsányon lógó szemük a tenyerükben izzasztott mobiltelefonon koppant, annyit sem mondtak, hogy búúú, netán bááá.

  Netán arra utal, hogy nem köszöntek?   nevette el magát Snájdig Pepi, de annyira, hogy még a zoknija is könnybe lábadt.

Jaj, ember, hát maga még ilyenen fennakad? Hát nem veszi észre, hogy a szóbeli kommunikáció (húúú, de szépen mondtam…) kihalt már a mai ifikorosztálynál, de úgy, hogy szinte nyoma sem maradt. Már a köszönő szájra, mint a XX. századból maradt csökevényre is rábámulnak, már ha véletlenül marad efféle bámulásra idejük két esemes meg három sor fészbukos csevej között.

Szóval maga szerint ez normális, és fogadjam el?   kérdezte Belami, miközben a két ifjonc a pultnál éppen azt vakkantotta, hogy „Sör, kettő korsó, nem hideg”. Semmi kérem, semmi köszönöm.

Naná, mi mást terhet?   legyintett Cink Enikő. Majd Encike kifejtette, a köszönés elmúltával egyéb udvariassági szabályok is úgy tűntek el, mint tette egykoron szürke szamár a ködben.

  A minap például egy tanárnő ismerősöm mesélte, hogy a tanóra első tíz percében (miután a folyosón négyszer lökték a suhancok a falnak...) azért könyörög a diákjainak, hogy hagyják abba az üvöltözést, az evést, és ha ezzel nem okoz hatalmas törést lelki fejlődésükben, tegyék el a mobiljaikat. Ezért aztán a tanulók úgy néznek rá, ahogy elődeink a véres rongyra sem mertek.

Jaj, azért kéretik nem általánosítani. Mert igenis vannak nagyon jól nevelt fiatalok is   lopta bele a pozitívumot a beszélgetésbe Plüss Eta. Hozzátéve: azért mi sem voltunk angyalok, amikor még azt hittük, a diszkónál nagyobb boldogság már nem is érheti az emberiséget.

Ha most azzal jön, hogy ezer év óta minden öregedő ezzel kezdi a mondatát – „ezek a mai fiatalok…” – akkor inkább ki se nyissa a száját. Mert mondhatnak bármit, a mi időnkben még megértettük, mit is rejt a tisztelet szó, legyen szó nőről, szülőről, tanárról, villamosra felkapaszkodó idős anyókáról. Ma viszont? De tényleg, mi a véleményed neked erről drága Döncikém? – fordult Belami Ló Elek kicsit vízfejű, de annál szófukarabb gyermekéhez, aki szokásához híven úgy lógott a világhálón, mint akit nyolc csipesszel rögzítettek oda.

– Heee? – nézett Belamira vízfejű Döncike. Majd gyorsan hozzátette: „Csókolom Belami bácsi…”

A két idegen közben szótlanul kisunnyogott az ajtón. Józsi csapos meg azon gondolkodott, vajon hány perc múlva jönnek rá, hogy egy ötvenessel – no persze csak nevelő szándékkal – átverte őket a fizetéskor.

 

Bátyi Zoltán

https://belami.blogstar.hu/./pages/belami/contents/blog/43711/pics/15082433027749393_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?