Belami számítógépes puszija

Belami

Fészbuk nélkül nélkül nem élet az élet. Ezt már régen megtanulta Belami. De amikor legutóbb belenézett egy üzenetváltásba, még a talpa is kihűlt.

– Mert mit is láttam? – mesélt erről a Zsibbadt brigádvezető emlékét őrző kiskocsmában a barátainak. Nos, nem mást, mint ezt – mutatott fel egy gyöngybetűkkel teleírt papírlapot, amire – mint elmondta – szó szerint és hagyományos eszközzel (golyóstoll) rögzítette eme nevezetes üzenet szövegét.

„Egy beszkennelt grafikat Mac-en hogy lehet fotóként editálni?/ Ha JPEG-ben van akkor akármelyik photo editálóval./Ha PDF akkor váltsd át JPEG-re./ A *.tif és a *.bmp is jó lehet. Ha mac alatt készült onnan is mentsd másként save as, extenzio váltással...

– Na, ehhez mit szólnak? Akár hiszik, akár nem, ezt az ügyet (hogy maga az ügy mi lehet, arról Belaminak fogalma sem volt...) magyar anya szülte magyar nyelvet beszélő emberek tárgyalták ki. Hogy milyen eredményre jutottak, fogalmam sincs, mert csupán néhány kötőszót értettem meg.

– Pedig még a kuerkódot bele se szőtték a csevegésbe. Vagy csetelésbe? Franc se tudja már – legyintett Bovden Béci, aki az általa említett QR-kód hallatán döntött úgy, hogy akkor kapaszkodik legközelebb az internetes világhálóba, ha vasvillával üldözve kényszerítik.

Vízfejű Döncike, aki köztudomásúlag még a legokosabb telefon használatában is roppant nagy tehetségről tett tanúbizonyságot, már éppen el akarta mondani, hogy nem is olyan bonyolult ez az új nyelvezet, amikor Firnájsz Egon a felmosóronggyal szájon át kibélelte Döncike arcát. Attól tartva, hogy a magyarázat szövegéből megint annyit fognak megérteni, mint a budiajtó kilincse a kvantummechanika alaptéziseiből.

– Miért, a fándli, a cserpák, vagy a kartecsni szebb szó volt? – szólalt meg váratlanul Smúz apu. Tudták az öregről, hogy egykoron kőművesként épített állítólag lakóbiztos házakat, így többen úgy vélték, eme szépségesen csengő szavak malterfoltos múltját idézik fel.

– Jól sejtik – bólintott az öreg, amikor ezt valaki meg is jegyezte. – Vagyis minden kornak, szakmának meg vannak a maga szakszavai, amit csak az ért, aki azt a szakmát űzi. A számítógépes világ ezekkel ajándékozott meg minket. Aztán vagy megtanuljuk, vagy nem. De egy biztos, ha érteni akarjuk, mi történik körülöttünk, de nem akarjuk, hogy a gyerekünk olyan őskövületnek nézzen, akit még minden bizonnyal dinoszauruszból főzött gulyással etettek kölyökkorában, hát nincs más választásunk.

– Ez igen! Hoppá, Smúz úr a haladás élvonalában! Ki hitte volna? – csettintett a fülével Belami.

– Hogy haladunk-e vagy nem, azt nem tudom. A világ korszerűbb lett, az mán biztos, mármint technikailag. De haladásnak inkább azt nevezném, ha türelmesen végighallgatnánk a másik embert, elhinnénk, hogy az emberi kapcsolat is van olyan fontos, mint az internetes, és segítenénk azon, aki bajba került. Vagy maguk nem így látják? – nézett körbe Smúz apu a kocsmában ülők arcán.

– De bizony így... – bólintottak többen is, miközben Belami kiguglizta az interneten, vajon mit is ír a szép új világ korszerű masinája arról a szóról, hogy puszi. Igen, a puszi, ami nem küldhető dzsímélen, meszendzseren, vájberen, ami fészbukon nem lájkolható és nem osztható meg sem zárt, sem nyitott csoportban. A pusziról, amit egyik ember a másik arcára nyom, miközben örömtől csillog a szeme.

 

Bátyi Zoltán

https://belami.blogstar.hu/./pages/belami/contents/blog/42946/pics/15066029652508622_800x600.jpg
 

Belami rákkeltő disznója2015.12.14. 09:10

Belami Ájronlédije2016.01.14. 16:00

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?