Belami pozitív lottója

Na, akkor én elköszönök, és levágom magam. Mégiscsak jobb, mint tűzhalált halni – fordult le a székről Firnájsz Egon a Zsibbadt brigádvezető emlékét őrző kocsma nagytermében, ahol a megszokott vendégek mellé beült, minden széken, asztalon, de még a pulton is szétterülve a kánikula is.

Minek Dönci, lustán pislantva, Egon felvetésére csak annyit mondott: egészen nagy marhaság az öngyilkosságot választani, amikor az afrikai jellegű hőségtől úgyis hőgutát kap a magyar. Belami viszont közölte: akinek melege van, csak saját magát okolhatja. Ugyanis pozitív gondolkodással, mert hogy agyban dőlnek el a dolgok, a hőség is elviselhető.

– Csak azt kell szuggerálni magunknak, hogy fázunk, és a várost olyan hóvihar támadta meg, amiben még a jegesmedvék is vacogva ejtik ki szájukból a protézisüket.

– Szóval a jegesmedvék? Meg a pozitív gondolkodás? Szerintem magának már az utolsó agysejtje is elsorvadt ebben a tikkasztó szaunában, amit Magyarországnak hívnak – nyelt egy lókortynyit Cink Enikő limonádéjából Plüss Eta, majd bedugta a a fejét a padlózat felmosására szánt vizet tároló vödörbe.

– Éppen hogy nem! – rikkantott Belami, és már arról beszélt, hogy még az átlagosnál is aktívabb az agyműködése. Most például a hideg mellett arra is tud koncentrálni, hogy bevonzzon egy nagyobb pénzösszeget.

– Mégis mennyit? Hatezer forintot? – sóhajtott Ló Elek, akinek éppen ennyi pénz kellene ahhoz, hogy a következő fizetésig anyagilag is kihúzza.

– Hatezer? Hol él maga szuper negatív angolkerti nejlonmozdony? Ha tudni akarja, egészen pontosan 1 milliárd 920 millió forintot fogok nyerni, mert hogy ennyit kínál az ötös lottó eme hét szombatjára.

Erre az összegre már többen is felkapták a fejüket, és úgy tűnt, az üveges tekintetekbe némi élet költözött. Sőt mi több, néhányan még javaslatokkal is éltek, miszerint erre a pénzre már érdemes lottócsoportot alakítani, kelet-japán varázsigéket mormolni, ősi belga indiántáncot járni, kéményseprő gombját fogdosni. De az se baj, sőt nagyon is kívánatos, ha vízfejű Döncike lekattan az irtózatosan okos telefonján a fészbukról, és előveszi matematikai tudását, hogy a valószínűség számítás elveit latba vetve kimódolja, mégis milyen számokat ikszeljenek be ahhoz, hogy megnyerjék ezt a gigapénzt.

– Nem kell ehhez valószínűség számítás – vonta meg a vállát vízfejű Döncike. Majd bejelentette: éppen ötven százalék az esély arra, hogy övék lesz a pénz. Mert vagy megnyerik, vagy nem.

– Hogy te mijjjen okos egy lendkerekes marha vagy Dönci – nyújtotta a J hangot, meg Dönci fülét Snájdig Pepi, majd egy rövidebb pofozkodással is honorálta Döncike elmés számtanát. De utána rögtön átment pozitívba a Zsibi minden őslakosa, sorolták a születési évszámokat, köbgyököt vontak Smúz apu lábszagából, ezt beszorozták Hergejj Bella mellméretének szinusz görbéjével, csak hogy a tudományosság se maradjon ki a pozitív hangulatú lottózásból. Ki is töltöttek 13 darab darab lottószelvényt úgy, hogy csak negyvenhétszer vesztek össze, s csupán akkor csuklottak az asztal alá, amikor Józsi csapos bejelentette: a kinti hőmérséklet most érte el a 37 fokot, majd pozitívan hozzátette: de lesz ez még több is.

– Nem baj. Nyerünk és meggazdagodunk – koppant Ló Elek feje az asztalon, csupán annyi zajt okozva, amennyi egy hőhullámoktól elernyedő törzsvendégtől el is várható.

– Most már csak azt árulja el, maga nagyon pozitív agyműködésű Belamikám, hogy ha átvesszük a pénzt, mégis mire fogjuk költeni? – kérdezte Cink Enikő.

– Hogy mire? Hát mi másra, mint ezer darab, anyaelefánt méretű légkondicionálóra – guvadt Belami szeme. Majd a külváros nyugalmazott szépfiúja úgy ájult le a székről, hogy keze, bili hiányában, belelóghasson a korábban már említett, felmosásra szánt vizet tartalmazó bádog vödörbe…

Bátyi Zoltán