Belami szappanos operái

Belami
2013.05.01.

– Szóval maga azt állítja, hogy amikor Luis Gustavo és Sylvia visszatért Mexikóba, Berenice kérdőre vonta Spicceskét, amiért elárulta a féltve őrzött titkát? – markolta meg Plüss Eta nyakát Cink Enikő. És oly heves egykedvűséggel cibálta, tépte és ráncigálta barátnőjét, mint aki egy röpke pillanatot sem tudna aludni, ha vacsora előtt nem verné el Etust. És éppen a Zsibbadt brigádvezetőben...

– Én csak azt mertem mondani, hogy Diego rátalált az összevert Lucianóra, aminek következtében Mateo atya a házába vitte. De mivel Gabriel is értesült erről, berontott egy puskával hadonászva és megfenyegette Gennarót: úgy megöli, hogy csak na, ha még egyszer hozzányúl a barátaihoz – védekezett, alig fuldokolva Plüss Eta.

– Igen ám, de mi lett volna akkor, ha a szőrösszívű házvezetőnő nem szidja le alaposan Maria Isabelt? Na, ezt mondja meg, mi lett volna? – sikított Cink Enikő, s közben egy kicsinykét sírt is, ahogy a torkán kifért.

– Te jó ég, ezeket meg milyen vírus támadta meg? – ugrott egy asztallal arrébb Belami, a külváros nyugalmazott szépfiúja, miután sikerül kimenekítenie egy fél korsó sört a Zsibbadt brigádvezető nevű kocsma háborús övezetéből.

– Ugyan már, semmiség az egész. Mindössze dél-amerikai szappanoperákat néznek, és megfertőződtek mind a két szemükre – legyintett Ló Elek zoknijával Smúz apu. – Vagy maga nem is tud arról, hogy mifelénk (mármint Panel Pál lakótelep) délután kihalnak az utcák, és aki csak teheti, végtelenített és nagyon szívbe markoló szerelmi történetekből értesül, hogyan is élnek a nagyon hányatott sorsú brazil, argentin és mexikói milliomosok?

Belami hallott már effélékről, különösen a bal kettes szomszéd keresztanyjának nagynénje beszélt a lift előtt potyogtatva könnyeit, bizony Armandóról (vagy Leoncio volt, ki tudja?...), de be kellett vallania magának, eddig még egyetlen latin temperamentummal megáldott sorozatból sem nézett meg fél másodpercnél többet. Ám azon a bizonyos napon, amikor Plüss Eta végül csak megmenekült Cink Enikő ölelő karmaiból, Belami a tévé elé vetődött, s nagy kanállal habzsolta az egzotikus történeteket.

Aztán amikor a hatodik sorozat 429. epizódján is párásodó tekintetű leányzók beszéltek a semmiről, miközben túlórában szakadt meg a szívük, Belami elképedt. Ugyanis arra a következtetésre jutott: sok marhaságot látott ő már életében, de ami a mexikói féltékenységi jelenetek közben történik, még akkor is vért zsibbasztó, ha végül is Don Ferminnek sikerül eltávolítani Esperanza közeléből Luis Gustavót.

Így aztán Belami hozzálátott egy olyan televíziós csatorna kereséséhez, amelyiken momentán nem szívdöglesztő anyaszomorítók csavarják el a lámpát és szobalányok fejét, s belet sem ontanak ki törött ujjakkal kibiztosított kézigránátokkal. Majd miután ilyen adást nem sikerül fölellni, békésen elszunyókált, és azokról a régen volt időkről álmodott, amikor még a brazil rabszolgalány, Isaura kiszabadítására gyűjtöttek a pénzt hatalmas lelkületű, probléma-érzékeny anyókák a Hortobágytól balra.

Másnap aztán a külváros nyugalmazott szépfiúja a Zsibi kocsma füstös közegében meg is kezdte a számonkérés abban a pillanatban, amikor Plüss Eta és Cink Enikő hallótávolságba érkezett.

– Drága asszonyaim, ugyan árulják már el, mi a fenét tudnak bámulni maguk azon a sok csacskaságon, ami ellepte a mi elektronikus tömegkommunikációnkat, mintegy kereskedelmi alapon? Nem félnek attól, hogy nemcsak a szívük, de az agyuk is hamarosan ellágyul, ha egyik sorozatból a másikba zuhannak?

A hölgyek először nem igazán értették, miért is szólnak bele az ízlésvilágukba. Ám amikor leesett a húsz fillér, Plüss Eta a következőket mondta, mintegy indulatosan:

– Nézze, Belami úr. Abban talán igaza van, hogy Leoncio és Jose Armando problémája egy kicsinykét különbözik az enyémtől. De mégis mit javasol? Bámuljam reggeltől estig a fizetési meghagyásokat, számoljam ki századszor, miért nem marad egy árva vasam se huszadikán a fizetésemből? Merüljek el a férjem panaszaiban, akit tegnap éppen hatodszor rúgtak ki a munkahelyéről? Válasszon, Belamikám! Ugye nem haragszik, ha én bizony napi két órára brazil sorozatok elé ülök könnyeket csorgatni. Mert legyenek azok bármilyen hosszúak is, a végén mindig a jó győz. És nekem ennyi elég is, merthogy több úgysem jut – mondta Etus, majd halkan elköszönt.

Smúz apu pedig megesküdött rá, hogy a sarkon túl, fehér Mercedesben maga Armando úrfi várt Plüss Etára…

Belami vidám estéje

Belami
2013.04.09.

Jó estét kívánok! – mondta bele a Zsibbadt brigádvezető emlékét őrző kocsmában ülő összes hím és nőnemű személy képébe a tévébemondó. És a Panel Pál lakótelepen élők el is hitték: nekik aztán most jó, sőt mi több, estéjük lehet. A szakadó eső kívül rekedt a közkedvelt vendéglátó ipari egységen, a fröccs sem lett drágább, pedig hát a kőolaj világpiacon úgy kúszik fölfelé, mint tenni szokta bizonyos Pókember az A kategóriás amerikai filmekben.

 

Mivel Józsi csapos is bejelentette: tekintettel a közelgő fizetésekre a hiteltilalmat felfüggeszti, már semmi nem állhat a jó este útjába – motyogta Smúz apu, és tekintetükkel megcélozzák a televízió nevű technikai találmányt. A mosolygós, folytatólagosan elkövetett súgógép-függésben szenvedő bemondó pedig igazán megdolgozott a pénzéért. Előbb azt kiabálta, hogy három autó borult az árokba, két utasnak gerince tört, egynek a nyaka ficamodott. De a negyedik se élhette túl, mert kisbusz rohant beléjük, meg egy közelben sompolygó tengeralattjáró is felöklelte őket. Aztán következett ötven másodperc házégés, menekülő öregekkel, füstmérgezéssel, fejét csóváló tűzoltóval, hogy egy újabb váltáskor már sztrádabalesethez vijjogó mentő hangját közvetítse a bűvös doboz.

 

A bemondó meg forduljon hármat a saját tengelye körül, mert így igazán dizájnos az ügy, és közölje: Budapesten állvány szakadt le (egy halott), Jászbodroson halak pusztultak el mérgezésben, meg persze a folyóban, Karancslengetőn pedig valószínűleg kéjgyilkos járt, mert hogy hentesbárddal furdalta négy páciensének három oldalát.

 

Mivel a vidám este keretében Plüss Eta már harmadszor ájult el a tévét nézve, Cink Enikő javasolta, hogy kapcsoljanak talán egy másik csatornára. Meg is tették. Így aztán idejében elértek egy Amerikában pusztító tájfunt (az áldozatok száma ismeretlen – mondá a bemondó, miközben fuldoklók szívrohamát láthatták a Zsibilakók egyenesben), majd már tüntetők csépelték egymást, kőzápor hullott, vízágyú támadott, és néhány csecsemősikoly hasított bele a jó estébe.

 

– Nem lehetne mégis inkább a baleseteket nézni – fordult fel széke is, gyomra is Bika Jenőnek. Így aztán megint indult a szörfjárat, Minek Dönci kezében billegett a távirányító, ám akciója nem járt sikerrel. A vidám este keretében ugyanis egy könnyedebb ittas vezetéssel párosuló egész családot kiirtó gázolás helyett terrorakcióra bukkantak, leomló szálloda képei költöztek a Zsibibe, majd kábítószer nepperek kommandós elfogása következett, mintegy habként a finom vértortára.

A Zsibiben többen is javasolták, hogy legalább az időjárás-jelentés miatt várják meg a hírhalom végét, így aztán Ló Elek még hallhatta, hogy a bemondó további kellemes estét kívánt, majd Elek elvitette magát a legközelebbi fához, azt kiabálván: ha tényleg ilyen ez a világ, akkor ő inkább hátba lövi magát.

 

- Pisztoly nélkül nehéz lesz! – cuppantott félig sem megrendülve Smúz apu, és csöndre intette a hangoskodókat, mert már magazinműsorok foglaltak el minden televíziós csatornát. Ezekből aztán kiderült azon a szép és jó estén, hogy Magyarországon mindenkit átvernek, kirabolnak, elhagynak, letaposnak. Meg egyébként is, aki még nem ment csődbe, az attól retteg, aki csődbe ment, az meg halálba menekül. Suviczkné Ráncz Emília például többedmagával nem tudta kifizetni a befizetni valót, ezért sztrájkot hirdet, és könnyzáporral támadta le a legközelebbi önkormányzati hivatalt.

 

– Más nincs? – jajdult fel hetedszerre Cink Enikő. Vele közölték: de bizony van, és átléptek egy vitaműsorba, amiben okos emberek okos gondolatok közepette üldögéltek, és azt jövendölték: irtózatosan közel van már a környezetszennyezési katasztrófa, nagyon valószínűsíthető egy kis pénzügyi összeomlás, majd gunyoros mosollyal kerek körmondatokban kifejtették egymásról, hogy a velük szemben ülő buta, mint egy tarkón lőtt tehén, vagy azért mert szereti a globalizációt, vagy azért, mert nem.

 

– És ha inkább filmet néznénk? – kereste a kiutat Belami is, akinek régen nem volt ilyen jó, vidám estéje, meg további kellemes szórakozása, ezért csak hét foga vacogott a rettegéstől.

 

– Filmet? Hát, tessék! – kattintott Firnájsz Egon. – A Hasfelmetsző üregi nyúl balladája, avagy ki nyomta ki Lompos Harry bal szemét című kelet-amerikai produkcióra kíváncsi, vagy a Nindzsa kölök, vérbe fagyva nyolcadik része köti le inkább? – érdeklődött Egon, miközben két ember nagytotálban és bő bugyogóban saját különbejáratú kardjába dőlt. A játszmának vége – ordibált egy bérgyilkos, majd fölrobbantotta fél San Franciscót.

 

Belami pedig annyit suttogott csupán: neki talán ebből a kellemes estéből elege is lenne, és inkább kifizeti aznapi fogyasztását. – A hölgyek és urak nem jönnek még? – kérdezte a külváros szépfiúja. Bevallani persze húszezerért sem merte volna, hogy ezen a vidám estén akkor se merne egyedül kilépni a sötét utcára, ha abból a tengernyi nindzsakölökből harminc csak rá vigyázna.

Ezeket a cikkeket olvastad már?