Belami szeptembert kezd

Belami

Ájjá mán arrább, te ökörarcú varacskos disznó, te agyatlan vakbarom! Nem látod, hogy parkónák befelé? – verte arcon Belamit néhány szó szeptember negyedikén reggel, városuk egyik közkedvelt iskolája mellett. A tanintézmény kapuja előtt mindössze 75 egész 8 tized személyfuvarozásra alkalmas gépjármű kereste magának a helyett, uszkve ennyi volánt markolászó apuka dugta ki a fejét a letekert ablakon, és szidta az előtte, mellette és mögötte dudálókat.

– Nem éppen Arany Jánosi nyelvezet – futott át Belami agyán egy röpke gondolat, ha már iskola, tanévkezdés, no meg irodalom oktatása is várható. Eközben egy anyuka frissen vakolt arca eltorzult, műkörmös ujjai pedig elindultak egy hajkorona irányába, azzal a nem titkolt szándékkal („Széttíplek, te lotyó, beálltál a helyemre, majnem etapostad a kölköm!”), hogy elégtételt vegyen egy általa szabálytalannak ítélt, autóval végrehajtott irányváltás miatt.

Belami úgy vélte, jobb lesz, ha még időben elhagyja a helyszínt, mert a puskaporos levegőben érezni lehetett, könnyen elérheti arcát akár egy öklös is. A külváros nyugalmazott szépfiújától két lépésnyire ugyanis egy szekrényhátú, homloktól talpig tetovált apuka az üvöltözte a gyerekének, hogy „az iskola fontos dolog, meg aztán köll is, de ha rosszú tanúsz, mos` mögmondom, úgy beveröm az arcod, hogy asziszöd, a pesti gyors csókót szájon”.

– De hát mi van itt? – rettent tovább Belami, amikor egy közlekedési lámpánál öklüket rázó dzsiphuszárok közölték egymással, miféle kínzásoknak tennék ki a másikat, ha egyszer sötét utcában összefutnának.

„Néhogy asziggyed, te agyhalott, hogy ha ekésök mijattad, nem mászok a pofádra, mer fölírtam át a rozsdaboglyád rencámát” – harsogta egy Merci tulajdonosa, majd szájtáti Belamira nézve csak annyit kérdezett:

– Te meg mit bámúsz, nagyapó, amíg jól föl nem öklellek egy villanypóznával?

– De hát mi van itt? – motyogta Belami egy boltban is, ahol morcos pénztárosnő próbált rendet teremteni egy olyan őskáoszban, amit még egy ősrobbbanás sem tudna normális mederbe terelni.

– Mi van? Mi van? Hát szeptember van, indul a hajtás! De semmi gond, majd belerázódunk. Kezdődik az iskola. De nem is baj, a gyerkőcök legalább sok okosat, meg jó modort tanulnak – kínálta a választ Snájdig Pepi, aki éppen négy lábfejen végigtaposva intett búcsút Belaminak.

Na ja, jó modort… – motyogta Belami, és az égre nézett, ahol a Nap éppen homlokát ráncolva törölgette könnyeit…

 

Bátyi Zoltán

 

 

http://belami.blogstar.hu/./pages/belami/contents/blog/42174/pics/15046980631275902_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?