Belami királyi ünnepe

Csak annyit mondjanak meg, mikor született? Na jó, abban még a történészek sem biztosak. Akkor inkább azt: mikor halt meg?

– Ki született? Ki halt meg? Mégis, mit akar tőlünk? – fordultak legalább négyen Belami felé a Zsibbadt brigádvezető emlékét őrző kiskocsma nagytermében.

– Hogy ki? Mégis kire gondolhatok egy nappal augusztus huszadika után. Ki másra, mint Szent István királyunkra. Mert őt ünnepeltük tegnap, nem igaz? – tárta szét karjait Belami.

– Na ja, mi mást… – motyogta Smúz apu.

– Roppant érdekes. Ugyanis, fülelvén a vasárnapi emlékeiket mást sem hallottam, csak azt, hogyan kell csontot tenni a marhahús alá a bográcsba, hogy jó legyen a pörkölt, hány púpozott kanálnyi piros paprika kell, és persze mikor, hogy ízes legyen a szaft. Bár, nem tagadom, Plüss Eta színes élménybeszámolója arról, hogyan rúgott be a férje a villányi bortúrán, igazán az ünnep fényéhez illő történet volt.

– Mi vaaaan? – nyújtotta a szót Etus. – Ha jól tudom, szabad országban élünk, és mindenki úgy ünnepel, ahogy csak a kedve tartja.

– Már ha tudja, mit ünnepel... Tényleg, maguk között hány olyan ember van, aki meg tudná mondani, miért éppen augusztus huszadikán emlékezünk az államalapító királyra?

Belami kérdésére olyan vastag és nehéz csönd érkezett válaszul, hogy Józsi csapos úgy érezte, még a szuszt is kinyomja az asztaloknál üldögélőkből.

– Na jó, inkább elmondom. I. István királyunkat 1083. augusztus 20-án avatták szetté Székesfehérváron, Ezért az ünnep. És ezért a nyár végi emlékezés.

– Ej, de nagy történész lett magából ilyen hirtelen – mordult Snájdig Pepi,

– Történész nem lettem, csak sétáltam a Tisza partján augusztus 20-án. És elballagtam egy pad mellett, ahol egy nagyapa éppen erről mesélt az unokájának. Erről, értik? Persze beszélhetett volna arról is, hogyan kell majd augusztus 20-án a pörköltet főzni, ha egyszer elég nagy lesz hozzá. De nem. Az öreg Szent Istvánról mesélt, meg Imre hercegről, koronázásról, vármegyék megalapításáról, templomok építéséről. És a gyerek csillogó szemekkel hallgatta. Sőt mi több, még azt is mondta, hogy tata, de hát ez nagyon érdekes.

– És megtudhatnám, mindezt miért mondja el most nekünk? – törölte le szájáról a sörhabot Minek Dönci.

– Magam sem tudom – komorodott el Belami arca. – Talán azért, mert mostanság egy nemzeti ünnep mindenről szól, csak arról nem amit vagy akit ünnepelünk. Dehogy akarom én, hogy reggeltő estig Szent Istvánról szóljon minden dal, és harangok zúgjanak. De azt azért talán elvárhatnánk, hogy ha csak öt percre is, de a bográcsos pörkölt mellett szót ejtsenek róla. Vagy hogy a tévékben agyzsibbasztó amerikai vígjátékok, meg reklámok közé szorított vágd el a nyakát, onts ki a belét típusú krimik mellett egy, csak egy rövidke filmalkotás bekerüljön magáról a királyról.

– De hát nem is készült róla film – csördült a mondat Bika Jenő szájából.

– Jé, észrevette? Mert én is. Ha Szörényiék nem írják meg az István a királyt, szerintem ma már azt is kevesen tudnák, hogy Istvánnak hívták, és király volt – esett némi túlzásba Belami. Arcán csak akkor jelent meg némi halovány mosoly, amikor a kocsma népe a magyar filmgyártásról keveredett vitába.

– Tényleg, miért nem készült? És miért nem csinál ma már senki történelmi filmet? Mondjuk a pozsonyi csatáról, netán Mátyás királyról, vagy Nagy Lajos királyunkról. Az ő életük ezerszer izgalmasabb, mint egy krimi – hadarta Firnájsz Egon. Leszögezve: remek filmnek tartja az Egri csillagokat, de hetvenkettedszer azért már ő sem igazán szívesen nézi meg. Pedig ha egy tévé mégis ünneplőbe öltözteti a programját, csak ezzel tud előrukkolni.

És Kossuth? És Rákóczi fejedelem? És Hunyadi Mátyás? Ők is megérdemelnék, hogy film készüljön róluk – záporoztak a nevek, pirultak kifelé az arcok.

Belami pedig elégedetten dőlt hátra a székén, az ajtót figyelte, és – bár egy korty alkoholt sem ivott – úgy tűnt neki, hogy egy idegen lépett be az ajtón.

– Bocsánat, leülhetnék? – kérdezte a férfi. Majd amikor Belami bólintott, nekitámasztotta kardját egy széknek, letette koronáját az asztalra, és csak annyit szólt:

– István vagyok, Géza fia. Kaphatnék egy kupa bort?

 

Bátyi Zoltán

 

 

 

3
http://belami.blogstar.hu/./pages/belami/contents/blog/41518/pics/15033895609771507_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 3 db hozzászólás érkezett!
Belami
Belami 2017-08-26 11:17:58
Tisztelt Mano! Nagyon örülök, hogy tetszenek a Belami történetek. :-) Egyébként pedig minden szavával egyetértek: a magyar irodalmi élet úgy sznob, ahogy van, lenézik a szerintük "könnyű műfajt", így a humort és a krimit is. De ez engem nem hangol le. A Belami már több mént 25 éve fut, minden héten írok egy-egy történetet. A tényfeltáró "krimijeim" pedig ezen a blogon olvashatók:
http://magyarnoir.blogstar.hu/
Egyébként éppen most dolgozom azon, hogy egy "igazi" krimit írjak. Hozzászólása megerősített abban, hogy ezt mihamarabb meg is tegyem.
Megköszönve hozzászólásait, üdvözlettel:
Bátyi Zoltán
Válaszolok
Mano
Mano 2017-08-25 22:45:17
Továbbra sem hagy békén a gondolat, hogy a történelmi darabokat szembe állítva a krimivel, mint magasabb szellemi művet az alacsonyabb szintűvel, tekintik, és talán, ez lehet az oka, hogy Magyarországon nem írnak jó krimiket, és a rendszerváltás óta jó vígjátékokat sem, talán, az Egy szoknya egy nadrágon és az Egy bolond százat csinálon kívül nincs több.
A krimi nem hasonlítható össze a történelmi darabokkal, mint ahogy a vígjátékokkal sem, mivel ezek külön kategóriák, és csak a kategórián belül tekinthetjük jónak, vagy csapni valónak.
Az ön sorozatának karakterei is megérdemelnének egy jó vígjáték sorozatot, mondjuk , a Comey Centrálon, olyanok mellett, mint az "Anyám borogass" stb. Ha a TV filmek forgalmazói lemondanának a mai sznob hozzáállásról, és az életszerűtlen párbeszédekről a filmszövegekben, talán nem kellene az amcsi tömeggyártott filmeket néznünk.
Válaszolok
Mano
Mano 2017-08-22 17:46:27
Szeretem az írói stílusát és a humorát, csak azzal nem értek egyet, hogy a Szörényi féle műalkotás közelebb hozta volna Szent Istvánt az emberekhez. Egy sznob rétegen kívül az embereknek fogalma sincs róla, és a modernitás jegyében való fogantatás miatt a dallama olyan messze van a fülbemászástól, mint Mako Jeruzsálemtől, ellentétben az olasz nagy opera dallamvilágával, amelyet az utca népe fütyürészve örökre magáévá tett.
Egyébként is, a magyar művész világ mintha szégyenlené, hogy a közönségnek írjon, mert hogy az giccses... azután, meg kénytelenek az utcára menni flashmob-ba, hogy legyen közönségük! Hagyjuk meg hát Szörényit a sznoboknak, (egy időben ő sem volt az) és legyen zeneművésze a népnek is, hogy legyen mit fütyülnie az utcán, nem csak 20.-án
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?