Belami csodalángosa

Belami

Azt mondta, hogy hatszáz? – nézett ki a fejéből, levegő után kapkodva Belami. Történt mindez a Balaton partjához közel álló, rendkívül minimalista stílusjegyeket magán viselő („De hát ez nem büfé, hanem bodega!”) építmény pultjánál, aminek túlsó feléről egy unott arcú, orrát kézfejével dörzsölgető kamasz az előbb említett számot közölte vele.

– Azt. Hatszáz – motyogta a srác, ujjaival türelmetlenül dobolva a pult bádog borításán.

– Szóval azt akarja nekem mondani, hogy egy lángos, ma, 2017 nyarán a Balaton partján 600 forintba kerül? Egy lángos, amiben némi liszt, víz, élesztő, tartózkodik, a tetejére meg vizezett tejfölt kentek, és persze rászórtak annyi sajtot, amennyi még egy anorexiás egérnek is kevés lenne?

– Egér nincs, de szerintem anorexia se. Akkó szót vóna az ÁNTSZ – dörzsölte tovább az orrát a kamasz, pardon, vendéglátóipari alkalmazott. Belami ebből sejtette, hogy a beszélgetésben kommunikációs zavar állt be, pontosabban a kölök azt se érti, mit mondott neki. Így aztán vett egy lángost, kifizette annak teljes vételárát, majd leballagott a partra, ahol bé neje, Görcs Jolán megjegyezte:

– Palacsintát nem is hoztál?

– Nem – mondta Belami, majd a lángost (ár: 600 Ft) maga elé tette, és közölte Jolánnal, minden látszat ellenére ez nem étel, hanem szemléltető eszköz, kiállítási tárgy, a mai magyar rögvalóság megtestesülése, a pofátlan átverés tárgyiasulása.

– De hát ez csak egy lángos – nyúlt volna a hagyományos magyar népi étel után Jolán, de akkor Belami olyan sikolyt engedett ki a száján, hogy még távolabbi partszakaszokon is velőt rázott a sikoly a kánikulában és fürdőhacukában barnuló turistatársak csontjaiban.

Eközben Belami felidézte azt a korszakot, amikor még az a mondóka járta: „Egy forint a meleg lángos, kikapott a Ferencváros!”, és utánaszámolt, azóta vajon nőtt-e 600-szorosára a fizetése? Bár Belami nem rendelkezik a fejszámolás művészetének tudományával, a nemleges válasz elég gyorsan megszületett. Mint ahogy azt sem volt különösebben nehéz kimatekoznia, hogy a jelenlegi liszt, és egyéb, lángoshoz szükséges alapanyagok árának ismeretében ő nem vásárolhatott egy hétköznapi lángost. Még akkor sem, ha hozzáadja a lángos előállításának munkadíját, a bodega bérlésének költségeit, az áfát, s mindezt vasládába zárja egy tisztességes haszonkulcs segítségével.

– Most már csak azt kellene megtudni, hova rejtettek ebbe a lángosnak látszó tárgyba őrölt gyémántport, vagy arany darabkákat – motyogta a külváros egyre jobban szürkülő arcú nyugalmazott szépfiúja. De nem tudott hozzákezdeni a kutatáshoz, ugyanis egy riport képei sejlettek fel előtte, amiben balatoni vendéglátósok panaszáradatban úszva beszéltek arról, hogy régóta nincs már semmi hasznuk, abból élnek, hogy télen zárva tartanak. Meg aztán munkást sem találnak a büféjükbe, mert a mai fiatalok oly szemérmetlenek, hogy még fizetést is kérnek a csekély napi 14 órás munkájukért.

– Éhes vagyok – nyafogta Jolán, de Belami két kézzel takarta el a 600 forintos lángost, kutatásának tárgyát, majd az egyre jobban fonnyadó, szottyadó, olajban tocsogó tésztadarabkát egyetlen mozdulattal megpróbálta két részre osztani. Ettől a lángos átalakult gumivá, megnyúlt, de nem szakadt, viszont egyre nagyobbnak látszott.

– Lehet, hogy parittya van beleépítve? – morfondírozott Belami, míg végre megbirkózott a lángos tépés eszközlésével, és három falatban eltüntette a tészta felét.

– Milyen? – csordult Jolán nyála.

– Sós. Hozok neked inkább palacsintát. Csak előbb beugrok az OTP-be hosszabb lejáratú hitelért – állt fel a pokrócról Belami. Majd üveges tekintettel elindult a büfé irányába, ami mögött mosolyogva ott parkolt a vendéglátó egység veszteségből élő tulajdonosának vadrácsos japán dzsipje.

http://belami.blogstar.hu/./pages/belami/contents/blog/40649/pics/15010805264951324_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?