Belami kajakaranyai

Belami

Ha azt mondom maguknak, hogy 10 – 3 – 3, akkor mi jut eszükbe? –  nézett a Zsibbadt brigádvezető emlékét nevében őrző, egyben rendkívül színvonalas lakótelepi kocsma összes vendégének arcán Belami. Mivel a külváros nyugalmazott szépfiúja két perc elteltével is csak olyan válaszokat kapott, miszerint 10 korsó sör jobb háromnál (Snájdig Pepi), netán: tíz éve várom, hogy az aranyhal teljesítse a három kívánságomat (Ló Elek), ez csak egy wifi kód lehet, de rögtön feltöröm (vízfejű Döncike), bosszúsan legyintett.

Később hangosan szóvá tette, hogy ha a butaság fájna, most rajta kívül mindenki úgy üvöltene kínjában, mint egy sakál, aminek a lábán vagy lánctalpas elefánt hajtott át, vagy Smúz apu két hete nem mosott zokniját kéne szagolgatnia.

– Szégyellem, hogy nem tudjuk, de most már tegye közkinccsé mielőtt ki kellene hívni az orvost krónikus önmarcang nevű betegségem miatt –  jajdult egyet Plüss Eta, és szép, dülledt szemeivel Belami arcába bámult.

–  Na jó. Nos ez a három szám azt jelenti, hogy kajak-kenu válogatottunk a hétvégén megrendezett plovdivi Európa-bajnokságon 10 aranyérem mellett 3 ezüstöt és 3 bronzot szerzett, és ezzel megint mi nyertük az éremtáblázatot.

–  Hoppá! Ez aztán döfi –  kiáltott fel Bika Jenő, miután vízfejű Döncike egy szemvillanás alatt kihorgászta az Internet nevű tóból, hogy a második németek csak 6, míg a 3. oroszok csupán 3 aranyat nyertek. Olyan nagy nemzeteknek, mint mondjuk a brit vagy a spanyol csak 1-1 gold medál jutott.

– Nincs ebben semmi különös. Mindig mi voltunk a legjobbak és mi is leszünk, oszt slussz-passz! –  legyintett Firnájsz Egon, aki a következő mondatában már azt kifogásolta, hogy Heveny Béci ne rugdossa a térdét éppen akkor, amikor Snájdig Pepi arctájon ütlegeli, mert ez a kettős büntetés tilalmába esik.

Hogy mi az a kettős büntetés, senki nem tudta, de oly nagyon nem is érdeklődtek a témakör iránt. Inkább felszólították Józsi csapost, hogy azonnal hozzon egy kör, ital néven elhíresült sört, és ropja velük a jászkaraszörcsögi csűrdöngölőst, mert eljött a felhőtlen örömködés pillanata. Bár Józsiban felmerült a gyanú, hogy a vendégek között akad olyan, akinek pénzügyi háttere talán nem éri el a Bill Gates nevű úr által alapított Microsoft Corporation nevű amerikai cég éves nyereségét, vagyis fizetési nehézségek adódhatnak, ily csábos felszólításnak nem tudott ellenállni.

– Akkor hát ünnepeljük az újabb magyar sportsikert! –  ugrált egy keveset az egyik asztalon vasárnap este Mell Linda is, azt állítva, hogy nem poharakat tör, hanem táncol.

Csupán a kocsma egyik sarkában honolt a nyugalom. Éppen ott, ahol Belami néhány cimborájától több kérdésre várt válasz. Az egyik: miért van az, hogy ha nagy sikert érünk el, az egy idő után – mint kihallhatták Firnájsz Egon szavaiból is – természetessé válik? A másik: mi lehet a titka annak, hogy a kajak-kenu sportunk, történjen bármi, mindig a világ élvonalában marad.

–  Eshet itt jeges vagy lila eső, fújhat északi, keleti vagy déli szél, lehet generációváltás, vagy éppen húsz éve lapátolók világtalálkozója, a mi csapatunk mindig a legjobbak között van –  idézett fel négy-öt-tíz majd húszéves emlékeket Belami.

–  És erre tőlem várná a választ? –  kérdezte Bika Jenő, akin jól látszott, hogy az elfogyasztott pálinka mennyisége és a tekintet elhomályosulása között igenis nagyon szoros összefüggés van.

–  Ez eszembe sem jutott. Sokkal inkább azok válaszára lennék kíváncsi, akik hatalmas pénzeket felvesznek azért, hogy a saját sportágukat az egekbe emeljék, de eredmény semmi. Vagy azoktól, akik abból is remekül megélnek, hogy régen volt sikereket emlegetnek, miközben tudják, esélyük sincs arra, hogy az elkövetkező 660 évben még egyszer hasonlót érjenek el.

– Mégis, kikre gondol? – csapkodott egy légy után a feltörlő ronggyal Józsi csapos.

–  Azokra, akiknek eszébe sem jut, hogy megkérdezze a kajakosokat: ti mégis hogyan csináljátok? –  csapott az asztalra dühösen Belami. Majd rosszkedvét feledve felugrott Lindácska mellé az asztalra, hogy egy könnyed medvetánccal köszönje meg a sportsikereket azoknak, akik a messzi Plovdiv városából üzenték: igenis lehet sikeres a magyar.

Még az is, aki nem kajakban és főleg nem a babérjain ül…

 

Bátyi Zoltán

 

 

 

 

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?