Belami kövér kánikulája

Belami

Azért valljuk be, a kánikulának is vannak előnyei – dőlt hátra enyhén billegős székén Firnájsz Egon a Zsibbadt brigádvezető emlékét őrző kocsma teraszán. Közben az épület környékén mindössze 79-en kaptak hőgutát, ingyen, és teljesen adómentesen, míg egy biciklis félig ájultam lefejelt nyolc darab KRESZ-táblát a hőség okozta kettős, de inkább hatos látásra hivatkozva.

– Valóban? És mégis milyen előnyökre gondolt, drága Egonom? – jajdult fel Cink Enikő, aki addigra fél köbméter papír zsebkendőt használt el ahhoz, hogy az izzadtságot letörölje csontsoványnak még erős túlzással sem nevezhető testéről.

– Még hogy milyen? – kacsintott Józsi csaposra Egon. – Nos, ha nem látná, ilyenkor mindenki igyekszik megszabadulni az összes felesleges ruhadarabjától, és a női nem szépsége szinte teljes valójában tárul fel a boldog férfiszemek előtt – emelte fel régen mosott kezét Egon, hogy ujjal mutogasson egy ifjonc hölgyeményre, akin éppen akkora póló takarta a testet, amekkora előállításához bőven elegendő 0,8 milligramm textília.

A hőségtől eltorzult fejek ekkor az utca felé fordultak, a tekintetekben szikrázott a kíváncsiság, és már majdnem mosolyra húzódott miden száj, amikor megszólalt Belami.

– Valamikor én is így voltam ezzel. Elvarázsolt a szépség, mondogattam is, hogy a magyar nőknél nincs szebb a világon, de…

– Mit de? A magyar nőknél nincs is szebb – rikkantotta Minek Dönci, és már éppen inni is akart az egészségükre, amikor a külváros nyugalmazott szépfiúja ismét megszólalt.

– De valami azért nagyon megváltozott egy-két évtized alatt. Nézzenek csak körbe: ennyi kövér embert én még életemben nem láttam egyetlen utcában összezsúfolódva. Mintha ez az ország valami olyan össznépi és gátlástalan táplálkozásversenybe kezdett volna, amit már nem is lehet megfékezni.

És bizony Belamival két perc szemlélődés után senki nem akart vitába szállni. Az egyik fánál hatalmas combjain éppen szétdurranni készülő farmernadrágját igazgatta egy duci lányka. Tőle pár méternyire két, egymásba ölelkező hölgyemény trappolt végig az aszfalton úgy, hogy lábuk nyomán eltűnt minden hepe és hupa, egy úthenger sem végezhetett volna tökéletesebb karbantartási munkálatokat a forróságtól hólyagosodó aszfalton.

– Biztos rossz helyen ülünk – nyugtatgatta magát Ló Elek, amikor azt hallhatta, hogyan jajong egy kismotor az első ránézésre minimum másfél mázsára gömbölyödött asszonyság alatt.

– Ülhetünk mi bárhova, az összkép nem lesz szebb. Nemrégiben olvastam egy statisztikát, amit az OECD készített, és abban az áll, hogy afelnőttkori elhízási arányok az Egyesült Államokban, Mexikóban, Új-Zélandon a legmagasabbak, közvetlenül utánuk pedig Magyarország következik – mondta Belami. S mivel volt egy olyan halovány sejtése, miszerint a Zsibi törzsközönsége nem igazán tudja, melyik bokor alatt is terem az OECD, elárulta (bár senki nem kérdezte), hogy eme négy betűvel jelzett csapat nem más, mint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, angolul Organisation for Economic Co-operation and Development, ami egy Párizsban székelő nemzetközi gazdasági szervezet.

– De jó, hogy maga ennyire kiművelt – suhant át gúnyos mosoly Plüss Eta arcán, majd már azt kérdezte Etus, hogy ennek az akármilyen szervezetnek sincs jobb dolga, mint hogy az ő fenekének körméretét tanulmányozza?

– Szerintem arra még fel sem figyeltek. Mert ha bevették volna a statisztikába, már Új-Zéland előtt járnánk – vihogott Bika Jenő, akinek a pocakjáról többen azt suttogták, legalább két kosárlabdát le kellett ahhoz nyelnie, hogy ekkorára duzzadjon.

Jenci megjegyzése persze azonnal elindított egy kulturált vitát, aminek eredményeként négy rendőrségi járőrkocsi és két, különleges harci helyzetekre kiképzett kommandós csapat jelent meg rendet tenni a Zsibi teraszán.

Majd amikor végül béke költözött a napernyők alá, Belami arról szólt, hogy a veszekedés helyett inkább azon kellene elgondolkodni, hogyan lehetne visszafogyasztani a magyarságot azért, hogy szép daliák és karcsú hölgyek lepjék el az utcákat?

– Na, ebben van igazság. Tényleg tenni kellene valamit – hörögte Smúz apu, miközben egyszerre három kanállal tuszkolta szájába a fél kiló kenyérrel tunkolt körmös pacalt.

 

Bátyi Zoltán 

http://belami.blogstar.hu/./pages/belami/contents/blog/39569/pics/14982048107884399_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?