Belami kilincsprojektje

Belami

Sajnos ma nincs több időm magukkal megváltani a világot, mert ötre mester jön hozzánk. A családunk jobban teljesít, nagyberuházás keretében újul meg a lakásunk. új kilincseket szerelünk az ajtókra – nyalta ki az utolsó csöpp sört korsójából Belami. És már fel is emelte fenekét a székről, mintegy jelezve, hogy megkezdi a hazaindulás foganatosításának eszközlését. Szavait hallva azonban olyan röhögés rázta meg a Zsibbadt brigádvezető emlékét nevében őrző kiskocsma összes régen mosott ablakát, hogy a külváros nyugalmazott szépfiúja egy csöppnyit elbizonytalanodott.

–  Megtudhatnám, hogy ezen mégis mi röhögni való van? –  kérdezte, nem leplezve sértődöttségét.

–  Még hogy ötre? Még hogy mester? Hol él maga Belamikám? Ebben az országban olyan még nem fordult elő, hogy egy biztosan ott leszek üzenetet küldő szaki időre odaérjen –  vigyorgott Snájdig Pepi. Majd elmesélte: amikor ő konyhaszekrénye reparálására fogadott fel „én aztán megbízható vagyok” mestert, az ígért március helyett áprilisban mentegetőzött, májusban sok munkájára hivatkozott, júniusban azt mondta, jaj, ez teljesen kiment a fejemből, júliusban nyaralni távozott, augusztusban lebetegedett, szeptemberben…

–  Nehogy felsorolja nekem a naptár minden hónapját, mert orrba ütöm – sziszegett Belami. –  Ezt a mestert az én hites feleségem kérte fel, és ő bizony mindig is remek projektmenedzser volt, ha tudni akarja.

–  A maga bé nejének képességeiben itt senki nem kételkedik – veregette meg Belami vállát Firnájsz Egon. –  Csak éppen ezernyi tapasztalat mutatja, hogy az ígért szó, vagy hogy úgy mondjam: a szóbeli szerződés a Kárpát-medence általunk lakott részén annyit sem ér, mint két, tengelyét tört nejlon fabatka.

Ez bizony teljességgel igaz –  bizonygatták többen is. Volt aki olyan vízvezeték szerelő hanyag munkáját emlegette, aki két nap helyett akkor érkezett, amikor már a meteorológiai intézet is nem várt Panel Pál lakótelepi árvízről értekezett több ismertebb televíziós csatornán. Plüss Eta parkettázók silány, de legalább hat hét késéssel elvégzett munkájáról mondta el epénél is keserűbb tapasztaltait.

–  A házunk előtt nem nagyobb, mint fél négyzetméternyi likat ástak ki tudja honnan érkezett munkások. Lassan ásták, hogy mindenki lássa, sokan voltak, hogy senki ne maradjon munka nélkül, még többen ellenőrizték a tevékenység menetét, nehogy homokszem csusszanjon a munka gépezetének fogaskerekei közé. Aztán elvonultak, mondván: a hibát kijavították, éljen a haza, holnap jönnek, a likat betemetik, és újra olyan szép rücskös, kátyús lesz az aszfalt, mint már húsz éve megszoktuk. Csak hét kismotor tengelye tört és három nagymama bokája ficamodott az alatt a két hónap alatt, amíg végre tényleg visszatértek –  állt elő rémes történetével Bika Jenő.

–  Szóval nagy itt a gáz Belamikám, maradjon csak a fenekén. Jobb ha sörözés közben várja a mestere munkát lemondó szép üzenetét, mintsem otthon tépje kevéske megmaradt haját –  tanácsolta Józsi csapos is, aki vécécsészét tudott hipp-hopp kicseréltetni tavaszi megrendelés után őszi lombhullásra.

De Belamit nem lehetett eltántorítani szándékától, és hat perccel öt óra előtt már otthon ül foteljában terpeszkedve. Ha nem jön a kulcsos, legalább nyugodt körülmények között tudok önsajnálkozni, és elmerengeni a mai magyar valóság válságos állapotairól –  fogalmazódott meg agyában a szép gondolat. Még egy kis szunyókálásról is ábrándozott, amikor 5 óra 1 perckor megszólalt a kapucsengő, és a kulcsokra és egyéb fontos háztartási ketyerékre szakosodott mester udvariasan bejelentkezett, majd fél perccel később belépett az ajtón. Öt perc múlva már az összes szerszáma szép rendben ott sorakozott a padlóra gondosan leterített nejlonon, tíz perc múlva „Jelentem, elkészültem!” –  mondta az első zár, és egy óra elteltével csillogó rendet, nyolc kicserélt kilincset, három megjavított zárat maga mögött hagyván, további szép napot kívánva a mester el is hagyta a helyszínt.

Belami meg csak nézett, mint tette egykor bizonyos Rozália névre hallgató hölgyemén a filmszínházban, s mire bé neje, Görcs Jolán hazaért, már a Zsibbadt brigádvezetőben tartott előadást „Az optimizmus szerepe hétköznapi életünkre, avagy vannak még csodák” címmel. Közben mit sem törődött azzal a gonosz és minden alapot nélkülöző megjegyzéssel, miszerint: Belamikám, maga aztán selejtező nélkül indulhatna a hazugság világbajnokságon.

 

Bátyi Zoltán

http://belami.blogstar.hu/./pages/belami/contents/blog/38637/pics/14958452914592001_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?