Belami internetes katasztrófája

Belami

Ej, Dönci, drága kis vízfejű Döncikém! Ugyan mi történne veled, ha egyszer, csak egy órára, vagy mondjuk egy napra bedöglene az internet? – törölte le a sörhabot méretes arcáról Snájdig Pepi. A Zsibbadt brigádvezető nevét viselő lakótelepi kiskocsma teraszán terpeszkedő Pepi éppen március utolsó napjának tavaszt hirdető langymelegét élvezte. Ám sikerült annyira felbosszantania magát a vízfejű Döncike második éve tartó folyamatos telefonbámulásán, hogy egyszer csak felállt, és harsányan belekiabált egy egészen friss hírt a légbe:

– Hallották emberek? Az ENSZ döntése alapján biztonsági okokból holnaptól egy hónapig az egész világon leállt az internet. Azt akarják ugyanis kipróbálni, hogy az emberiség képes-e a fennmaradásra, ha netán, bármilyen okból is, de megszűnne eme csoda, mit világhálónak hívnak.

A Zsibi törzsközönsége az egyébként csak három alkalmazást (evés, ivás, beszélés) ismerő száját tátva hallgatta Pepit, míg Döncike (ki vízfejű, mint arra már utaltam…) meg sem rezdült. Gyorsan le- és feltöltött hetvennégy alkalmazást, nyolc hírkeresőt, fél tucat egyéb nagyon fontos szerkezetet, belépett nyolcvanhat honlapra, klikkel, posztolt, majd telefonja fölött görnyedve benyögte: ő erről semmit nem talált, vagyis ilyen nincs is. 

– Csak annyit van itt – közölte bizonyos blogstar.hu nevű honlapra hivatkozva –, hogy egy Marcali közelében lévő településen, az egyik ügyeit intéző polgár annyira felbosszantotta magát, amikor az irodában megszakadt az internet szolgáltatás, hogy dühében előbb hasba rúgta, majd leköpte a polgármestert.

– Na, ha az ENSZ arra kíváncsi, életképes-e az emberiség internet nélkül, akkor érdeklődjön talán ennél a polgármesternél – motyogta Minek Dönci. Ő már akkor érezte, hogy fölösleges kolonc csupán a szép új internetes világ nyakán, amikor először hallotta a kuárkód szót, és tudatlanságát belátva le akarta magát húzni a Zsibi utoljára tizenhét éve feltakarított budijában.

– Már pedig internet nem lesz, bedöglenek még a legokosabb telefonok is, sőt mi több, még a mi kedvenc Döncikénk is felemeli a fejét, és nem lesz más választása, belenéz a való világ arcába – vihogott Pepi, de úgy, hogy összes műfogsora csárdást járt a szájában.

Ám a Zsibiben ülők közül senki nem derült jókedvre. Arcukra jobb esetben bambaság, egyébként meg rémület ült ki, tekintetük üvegesedett. Csupán Belamiban maradt annyi erő, hogy kinyögjön néhány mondatot.

– Én inkább azt mondom, az ENSZ ne teszteljen itt semmit internet ügyben. Mert megmondom nekik teszt nélkül is, hogy a Föld népe, ami harminc éve azt se tudta, mi az internet, úgy omlana össze, mint egy lopott anyagból épített kártyavár. Gondoljanak csak bele: életünk minden kis darabkáját ráfűztük már erre a világhálóra, a bankrendszertől az energiaszolgáltatásig minden számítógépes hálózaton keresztül érkező titokzatos kódolt parancsok alapján működik. Számítógép vezérli a repülőgépeket, a gyárak gépeit, csak az létezik, akik számítógépen nyilvántartanak, de még a külvárosba kidöcögő villamos is eldobná tán az összes kerekét, ha nem lenne világháló. És ami talán a legfontosabb: a fizetésünket is így utalják – vetette be utolsó érvét a külváros nyugalmazott szépfiúja. Jelezve persze: felsorolása közel sem volt teljes, legfeljebb egyes őskövületek számára – úgy mint Smúz apu, vagy Link Egon –, kimerítő.

– Már pedig az ENSZ akkor is azt üzente, internet nuku. Boldoguljon mindenki úgy, ahogy tud – durcáskodott Pepi, majd sietve elhagyta a Zsibi összes termét. Méghozzá kéjes örömmel, mert agyában már azt forgatta, mekkora öröm lesz másnap bejelenteni, hogy csupán április elsejei tréfának szánta furcsa mondókáját az ENSZ-ről, meg túlélést gyakorló emberiségről.

Ám ma, április elsején korán reggel már azt kellett látnia: az internetre szoktatott emberiség közben egy-két dologról, legalábbis szóbeliség útján terjesztve, leszokott. Így például a tréfáról is. Ugyanis amikor belépett a Zsibi ajtaján, Döncike (ki, mint tudjuk vízfejű, és mobiltelefon-manipulátor) úgy vágta szájon, hogy Pepi több foga is sörös korsók körüli orbitális pályára állt Józsi csapos pultjánál.

– Szóval az ENSZ? Meg hogy túlélési próba? Én meg egész éjjel rettegjek? – hörögte Dönci, és csak egy laza intéssel jelezte, jöhetnek itt még mázsásabb pofonok is viccelődés esetére. Majd mosolyogva tűrte, hogy beszippantsa, megrágja és megeméssze nemrég vásárolt nagyon okos telefonja…

– De csak tréfa volt, egyszerű humor – jajgatott Pepi, miközben as Zsibiben üldögélők között többen is azon agyaltak, átvették-e már a hatalmat a számítógépek az emberek fölött, vagy erről a programalkalmazásról csak április 2-án érkezik a meszendzseres link-poszt a fészbuk kukacán.

 

Bátyi Zoltán

http://belami.blogstar.hu/./pages/belami/contents/blog/36695/pics/14909874633307057_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?