Belami fekete péntekje

Belami
Hát magát meg mi ütötte el? Csak nem egy orosz laktanyában itt felejtett tank alá feküdt mély bánatában és sosem mosott dzsekijében? – vigyorgott Belamira Smúz apu. A Zsibbadt brigádvezető emlékét őrző kiskocsma törzsközönsége e néhány szóra felkapta fejét is, poharát is, és harsány kacaj közepette szemlélték a külváros nyugalmazott szépfiújának meggyötört ábrázatát.

– Ugyan, hagyjon már… – legyintett Belami, majd egy sarki asztal mellé ülve annyit mondott:

– Blek frájdéj. Vagy fridé. Mit tudom én...

– Csak nem? – hördült fel Józsi csapos, és rögvest a márkásabb italok elpakolásához kezdett, mert szent meggyőződésévé vált, hogy az emlegetett blek, ami még frájdéj is, fridé is, nem lehet más, mint egy olyan embert, állatot, de leginkább a fent megemlített drága italokat elpusztító vírus, aminek csillagvizsgálóval sem lehet megtalálni a kórokozóját.

– Hogy mondta? – nyújtogatta a nyakát Plüss Eta, kevésbé megijedve a blek frájdéy-fridé következményeitől. Bár az igazsághoz tartozik, hogy egy méretesebb asztalt azért maga elé emelt pajzsként.

– Maguk ezt a szót még soha nem hallották? – nyögte ki fogai között kérdését Belami. Majd amikor a sok táguló pupillával díszített buta arcot látta, elmondta: ez egy újabb amerikai őrület, aminek az elmúlt pénteken ő is áldozatul esett.

– Egészen pontosan fekete pénteket jelent, és arról híres, hogy Amerikában, amit USA-nak is szólítanak, ezen a napon indul meg a nagy bevásárló roham. Mármint a karácsony előtti.

– De hát hol van még karácsony? Meg mi közünk nekünk ehhez a blekhez, még ha frájdéj is? – legyintett Minek Dönci.

– Hát csak annyi, hogy most már nálunk is dívik, burjánzik, terjed, beszippant, meggyötör, pénz költésre csalogat. Vagy ezt nem is tudták? – nyögött még egyet Belami. Majd arról beszélt, hogy az arcán látható sérüléseket éppen akkor szerezte, amikor egy szuperhiper marketben (egykor nagyáruház), egy könyökössel távolították el az elektromos gombóchergelőtől, amit annyira de annyira kedvezményesen kínáltak két évi hűségnyilatkozattal meg egy léglökéses betonléggömbbel együtt, hogy egyszerűen nem lehetett szó nélkül elmenni mellette.

– Hát maga nem is ment. Gondolom, ordított, mint a lendkerekes sakál, amikor jól orrba vágták – röhögött Firnájsz Egon.

– Hiába no. A magyar már csak ilyen. Ha olcsóbban vehet valamit, még a saját torkát is átharapja – vonogatta vállát Cink Enikő.

– A magyar? Na, ne kezdje már maga is a saját szidásunkat – éledezett Belami. Ha tudni akarja, sebeimet ápolgatva igenis utána néztem, hogyan megy ez az USA-ban. És tudja mit olvastam? Hát azt, hogy az amerikai városokban ezen a napon megszokott a nagy leértékeléssel nyitó üzletek előtt órák hosszat várakozó emberek sora. Amikor bejutnak, a vásárlók lerohanják a boltot és amit tudnak, megragadnak, mivel a legvonzóbb termékekből rendszerint csak néhány darab van. Mindez időnként sérülést, olykor halált is okoz: 2008-ban egy bolti alkalmazottat halálra tapostak az egyik New York-i Walmart üvegajtaját az öt órai nyitás előtt percekkel beszakító vásárlók, míg egy kismamát ugyanitt kórházba kellett szállítani. Ugyanezen a napon két ember meghalt, amikor vásárlók két csoportja között kialakult vita lövöldözésbe torkollott. E ahogy hallom, Amerika az idén sem úszta meg halál nélkül a vásárlói tombolást.

– És még ezt nevezik ünnepnek? – sikkantott Plüss Eta.

– Senki nem mondta, hogy ünnep. Csupán valaminek a kezdete. Mint említettem: a vásárlásé – helyesbítette Belami. Magában meg arra gondolt: vajon mekkora lenne a vagyona, ha minden fölöslegesen megvett árucikk után csupán csak egyetlen húszas forintost kapna attól az embertől, aki elsőként mondta ki: már pedig marketingolunk, de azonnal, amerikás módra. Mert blek frájdéj-fridé nélkül a magyar csak félkarú gémeskút...

Bátyi Zoltán

http://belami.blogstar.hu/./pages/belami/contents/blog/32159/pics/14804486545416767_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?