Belami, a sonkagyilkos

Belami

Ide figyeljen asszonyság! Ha nem engedi el rögvest azt a sonkát, úgy szájba vágom, hogy gyorspostával hozathatja vissza a fogait a Déli-sarkról – kiabált magából és egy bevásárló kocsiból kikelve Plüss Eta, kit higgadtság és kulturált viselkedés kategóriájában még nem igazán jelöltek Oscar-díjra. Jeles bevásárlóközpontban tette meg eme kijelentését, de a húsvétra készülődők tömegében hangja elveszett két hűtőpult között. Így aztán kisebb közelharc is szükségeltetett ahhoz, hogy a „Soha ilyen olcsó áron, még sehol és senkinek!” felirattal hirdetett, sonkának látszó tárgy Etus bevásárló kosarába kerüljön.

–  Na, lesz a Plüss családban akkora boldogság, hogy bele se fér a fazékba – lelkendezett Eta, immár a leértékelt tojásért küzdő marketgladiátorok sorát, meg egy rekesz sört felrúgva. Ám öröme nem tartott túl sokáig, ugyanis összefutott Minek Dönciékkel, akik éppen arról vitatkoztak, tojhat-e egy nyúl 1650 forintos csokitojást. Ám amikor meglátták Etus sonkáját, a nyúl, mint tojásgyár, lekerült a napirendről, s megkezdődött a Plüss Eta sonkájáról nyitott vita.

– Csak nem ezzel akarja megmérgezni a vendégeket? – érdeklődött Minekné, született Franc Bözse, és már sorolta is az utóbbi években hallottakat. Az összes ingyen kínált információja arról szólt, hogy Magyarországot elárasztották a hamis termékek, és élelmiszer ellenőr legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy miből is göngyölték a húst a hálóba, netán sonka-é a lapocka, ami kétszer főzött előre, és háromszor sütött hátra. A végén csak annyit mondott: nemrégiben egérürüléket és  döglött egereket találtak az ellenőrök egy reform-élelmiszereket gyártó üzemben Szegeden.

– Ha nem tudná, ebben a nagyon szabad kereskedelemben még a kutyából is lehet szalonna, úgy hogy jobban teszi, ha alaposan átolvas minden, a termékre felírt információt, mielőtt előre bejelentkezik a kórházba, gyomormosásra – javallotta Minekné. Majd az árukínálatot fitymálva úgy telepakolta rácsos shoptalicskáját, hogy három ráérő és markos testépítőt kellett foglalkoztatnia kocsihúzóként, míg kiértek a parkolóba.

– Teljesen igaza van, én mondom, teljesen – keltette az ijedtségtől elalélt Etust, no meg a pánikot Smúz apu, aki a véleménynyilvánításától nem, viszont a közelben igenis tartózkodott. És máris sorolt rengeteg rémtörténetet arról, mivel is járhat, ha valaki nem elég megfontoltan fog hozzá a vásárláshoz.

– Csak beszéljen Smúz úr, csak beszéljen, mert én is szeretnék tovább okosodni – kérlelte évtizedes ellenségét Ló Elek, ha már egyszer oly szépen összegyűlt a Zsibbadt brigádvezető, mint kocsma baráti köre a hiperszuperben.

– Attól tartok, Smúznak kiszárad a szája, ha minden veszélyre fel akarja hívni a figyelmet – szólt ekkor Hergejj Bella. – Mert nézzünk csak végig a polcokon. Ha, ugyebár kólát kívánna a gyerkőc, azt kell mondanunk, szájába ne vegyen ilyen italt, hiszen telis teli káros anyaggal, bontja a kalciumot, öli a fogakat és a csontokat. A rostos gyümölcslével csupán az a baj, hogy legtöbbjük se nem rostos, se nem gyümölcs, viszont van bennük annyi tartósítószer meg cukor, hogy rendszeres fogyasztásuk – egyesek szerint – felér a vonat alá ugrással. Aztán ki tudná megmondani, ugyan mennyi vegyszerrel kezelték azt a gyümölcsöt, ami oly piros, hogy majd kicsattan az egészségtől. Ám Hófehérke kettős hátra szaltóval múlna ki a világból, ha csak egy falatot is harapna belőle – magyarázta Belluska oly magabiztosan, mint aki legalább hat szakvizsgát tett élelmiszer ellenőrzésből.

– Értem már, hogy annyi ember miért olvasgatja a termékek hátára ragasztott címkéket! – csapott ekkor úgy a saját, mind a közelben tartózkodók homlokára Cink Enikő. Majd őszintén bevallotta: eddig azt hitte, különösen széllel bélelt alakok körében terjedt el újság- és könyvolvasás helyett a címkeböngészés, de immáron tudja: csupán azt szeretnék kideríteni, mégis mi kerül a szervezetükbe.

–  Gondolták volna, hogy akkor kell majd rettegnünk a kajától, amikor már annyi van belőle, hogy el sem fér a padláson. Bezzeg, amikor csak parizer, meg kettőnyolcvanas lecsókolbász fetrengett a pulton, senki nem félt attól, hogy éppen az ennivaló viszi a sírba – sírta vissza a hiánygazdálkodás csöppet sem áldásos időszakát Bika Jenő.

– Tudják mit? Ha már egyszer húsvét jön, meg nyúl, hát tojok az egészre, és a sonkát is sonkával eszem, gyűljék csak bennem a méreg. A sonka előtt meg pálinkát iszom, hogy sonka után jobban essen a sör. Ha meg még ennyi kártékonyság sem végez velem, hát zsírral kenem be még az abált szalonnát is, mert koleszterin túltengésre vágyom. Aztán meg süteményt tunkolok a pörköltlébe, mert még a cukorbetegség is hiányzik a repertoáromból. És ha még ezek után is életben maradok, kiírom az arcomra: kommandós kiképzésből jelesre vizsgáztam – dúl is, fúlt is Belami.

Majd nekilódult.

Mire bé neje, Görcs Jolán megmondhatta volna, hány kalória is tartózkodik a Dél-Celebeszből importált csurrantós, de nagyon bio puszajmáncsban, már ki is bélelte a bevásárló kocsi minden sarkát. Amikor pedig a pénztárhoz érve fizetésre szólították fel, s meglátta a méteresre kunkorodó számlát, csak ennyit jajdult:

– Te jó ég! É még van olyan, aki azt hiszi, hogy a sonkától fog meghalni? 

Bátyi Zoltán  

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?