Belami 2015-ről vitázik

Belami

Több mint negyven év után bejutottunk a foci Európa-bajnokságra. Ugyan már, sokkal fontosabb, hogy kerítést építettünk a déli határra. És az smafu, hogy a magyar gazdaság az idén is tovább nőtt, az inflációt meg már nem is ismerjük, mintha soha nem lett volna? Nőtt, nőtt, de nem eleget. A németek még mindig sokkal gazdagabbak nálunk. Na, ja, csak éppen azt se tudják, mint kezdjenek egymillió migránssal. Most olvastam, tovább csökkent a munkanélküliség. Az lehet, de a fiamnak még sincs állása. Kihal a magyar, kevés gyerek születik. Kihal? Ugyan már. Elvándorol, mert Angliában sokkal jobban tud keresni. Hadd vándoroljon. Küldik haza a pénzt, az idén is több mint egymilliárd euró utazott haza. Vándoroljon el maga, lánctalpas gőzeke. Ha majd kíváncsi leszek a véleményére, veszek magának egy agyat.

Ilyen mondatok röpködtek a Zsibbadt brigádvezető szép emlékét nevében őrző kiskocsma nagytermében, amikor Belami feltette a kérdést: oszt maguk szerint mégis mi volt a legfontosabb esemény a magunk mögött hagyott 2015-ben?

- Csak csöndesebben, ha kérhetem – állt fel a székre a hangzavar és a kocsma kellős közepén a külváros nyugalmazott szépfiúja. Majd megkérdezte: Bika Jenő vajon mikor hagyja abba Firnájsz Egon ütlegelését, amit csupán azért kezdett meg, mert míg Bika szerint akár meg is nyerhetjük a foci Eb-t, Firnájsz azt mondta, hogy 0-10-el jövünk majd haza.

- Mondja, magának mindenbe bele kell szólnia? – lépett Firnájsz állkapcsára Bika úr, majd miután a borostás arcban jól megtörölte 9 éve pucolt bakancsát, helyet foglalt a sarokban, ahol nagyon szeret duzzogni.

- Nem szólok én semmibe bele, csupán tanácsolom: próbáljuk már meg egyszer reálisan és békésen megvitatni, mire is vittük ebben az évben, és mire jutott az országunk – tárta szét két kezét Belami, majd felsegítette a korábban mellette álló, ám a kézlegyintéstől a felmosó vödörbe és mély letargiába eső Heveny Bécit.

- És mégis mit ért maga realitáson? – bámult szép boci szemeivel Belamira Cink Enikő.

- Például azt, hogy Magyarországot ne mérjük Németországhoz, Angliához, Hollandiához, Svédországhoz. Hogy gazdagabb? És mikor nem voltak azok? Hogy ott többet keresnek az orvosok? Mikor nem kerestek többet? És elárulom maguknak: ez így lesz a jövőben is. Legalábbis egy darabig… - mondta Belami.

- De hát akkor tényleg kivándorolnak a fiataljaink – sírta el magát Plüss Eta.

- A MI fiataljaink? Nem veszi észre, hogy mostanában éppenséggel egész Európa vándorol. Csehek, lengyelek, szlovákok, románok lakják már be Angliát, a Nyugat kifosztja egész Kelet-Európát. Agylopás zajlik, kedves Etus, elcsábították 2015-ben is a legjobbjainkat – szólt közbe Snájdig Pepi.

- Na, ha agylopás, akkor maga miatt nem kell aggódnunk. Még az éhes oroszlán se nyitna be magáért a Zsibibe…- vigyorgott Minek Dönci, majd ügyesen félrerántotta a fejét Snájdig legerősebb érve, egy balegyenes elől.

- Csak semmi heveskedés – kiabált ki a pult mögül Józsi csapos. Majd már arról beszélt: az lehet, hogy angol is, német is, francia is gazdagabb nálunk, de azért minket sem kell már annyira sajnálni.

- Legalábbis ezt láttam a karácsonyi bevásárlási roham alatt, ezt láttam a mindig teli sör, bor, hungarikum, mangalica, töltött káposzta meg még ki tudja milyen fesztiválokon országszerte. Mindenhol tömeg, már pedig üres pénztárcával én még nem láttam embert fesztiválozni, vagy karácsonyra vásárolni.

- Na de a lakótelepi szegények… Azokra nem gondol Józsikám? – kérdezte Plüss Eta.

- Egy biztos: sok olyan akad, aki még a gázszámláját sem tudja kifizetni. De azért nézzen már körbe egy lakótelepi autó parkolóban! Olyan kocsik keresik maguknak a helyet, amilyenről tíz éve még álmodozni sem mert egy panellakó. Akkor hogy is van ez? – töltötte teli Firnájsz poharát Józsi.

- Ez úgy van, hogy semmi nem tökéletes. És nem is lesz soha, mert a világot, a hétköznapjainkat emberek rakják össze az egész Földön. Az ember pedig gyarló, önző és az érdekei, hóbortjai vezérelik. Mint például azt az arab olajsejket, aki hamarabb építettet magának víz alatti teniszpályát, minthogy egyetlen dollárt is adna a szír polgárháborúban mindenét elveszített családoknak, csak hogy egy példát említsek. De beszélhetnék én maguknak arról is: Amerika olyan gazdag, hogy pénzszagú még a levegő is. De amikor kint jártam, mert volt hozzá szerencsém, bizony láttam annyi hajléktalant New Yorkban, akik egy-két centért gyűjtögették az üres kólás dobozok darabját, hogy még a könnyem is kicsordult.  Vagy maguk tényleg azt hiszik, hogy máshol csak kolbászból fonták a kerítést 2015-ben? – nézett körbe a teremben Belami.

- Nem hisszük – törte meg a hosszú csendet Plüss Eta. – De azért ugye nem baj, ha azt kívánom: jövőre legyen még jobb annak, akinek eddig is jó volt, és jó annak, aki már a jó szót is elfelejtette…

- Úgy legyen! – emelték a poharaikat a Zsibbadt brigádvezető törzsvendégei, miközben az ablakon mosolyogva bekacsintott az este.

Bátyi Zoltán

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?