Belami Wifi-kódja

Belami

Wifi-kód – mordult Józsi csaposra egy füldugaszos zenére rángatózó kamasz a Zsibbadt brigádvezető emlékét őrző Panel Pál lakótelepi kocsmában. Október második napja volt, halovány napfény surrant be az ablakon, de ez ott és akkor nem igazán vigasztalta Józsit. Megszokta már, hogy a Jó napot! helyett böffentettek elé Csá-csumi-csá!-t, olyannal is összefutott már, aki annyit nyögött ki: Háj!, de wifi-kóddal eddig még nem köszönt senki.

- Kedves uram, itt Árpád népe üti agyon az időt, meg néha egymást, tehát jobb, ha magyarul rendel, mielőtt udvariasan fejére borítom a vizes vödröt – kedélyeskedett Józsi csapos. De a kamasz, akiben Józsi ekkora felfedezte Firnájsz Egon fiát, a hirtelen nagyra nőtt vízfejű Döncikét, csak nem tágított.

- Wifi-kód? – morogta, immár kérdéssé formálva a korábban köszönésnek hitt megszólítást.

- Jaj, Józsi, ne legyen mán ilyen ősember. A wifi-kód azt jelenti, milyen jelszóval tud a fiatalember rákapcsolódni a világhálóra ebben a kiművelt szórakoztatóipari centrumban – szólt oda Minek Dönci.

- Világháló? - nézett körbe Józsi. - Na az momentán nem kapható, de tudok ajánlani helyette egy fél kevertet igazán príma kőbányai sörrel.

- Wifi-kód – mondta újra Döncike. És a süketek párbeszéde még eltartott volna egy darabig, pontosabban az első pofonig, amit Józsi szokott szállítani számára nem igazán szimpatikus vendégeknek, ha Minek Dönci nem lép közbe.

- Értse már meg Józsikám, ez egy szép új világ egy szép új, számítógép előtt hizlalt nemzedékkel. Ők már használják a technika legújabb vívmányait, lájkolnak, vájbereznek, ha éppen nem tvittereznek.

- Na meg a fészbuk. Azt ki ne hagyja! - kiabált a budi ajtaján kilépve Ló Elek, miközben a sliccgombjával birkózott.

- És ott van a meszendzser. Az is úgy kell már, mint egy falat kenyér – lakkozta a körmét Cink Enikő.

- Mi vaaaaaan? - jajdult fel Józsi csapos, és azt hitte, menten elsírja magát, de legalábbis erős felindulásból úgy fejbe veri egy üres üveggel a dagadt Dönci kölköt, hogy az visszatérve ősei hagyományához wifi-kód nélkül is eljárja az üveges táncot, törött kézzel és üveges szemmel.

- Józsi úr, értse már meg, ez tényleg egy új világ – kapcsolódott a beszélgetésbe Belami. - Maga az informatikai forradalom utáni őskáoszban él, akárcsak mi mindannyian a Zsibi lakók közül. De az új generáció már ezen hevül, és talán a szívverésük is leállna, ha nem posztolhatnának egy linket a fészen.

Józsi ekkor már szédült, és úgy markolta a pult bádog szegélyét, mint aki attól tart, személyesen Hacuka Cunami, a közelben lakó japán diáklány fakaszt áradást a kocsmájában

- Persze, ha talpon akar maradni, jobb, ha megtanulja az új világ új jelbeszédét, megismerkedik a LOL-al, hogy mást ne mondjak. Mert ha nem, hát még az sem fogja érteni a saját temetésén, mi az a RIP.

- Na, menjenek maguk a franca! - legyintett Józsi, aki egyetlen rövid és tömör mondatban – „Idefigyejjé te dagatt Dönci, húzzá innen a francba a wifi-kódoddal együtt, mer` benyomok egyet abba a bamba arcodba, de olyat ám, hogy a fogaidat kért hétig fésülgetheti az anyád egy szenes lapáttal, ha azt akarja, hogy legalább az emberszabású majomra hasonlítson a fia... - kifejtette: Döncike nem éppen kívánatos vendég a Zsibiben.

Amikor a srác kihátrált a kocsmából, Belami sör helyett ezt a hangot kérte ki magának.

- Így nem beszélhet a jövő nemzedékével, érti Józsikám? Inkább tanuljon, legyen olyan képzett, mint ők, mert egyébként esélye sincs a munkaerő piacon. Meg egyébként is: új idők, új szelek fújása. Tudja, hogy van ez?

De Józsi nem tudta. Csak azt, hogy bármerre megy a világban, csak és kizárólag bedrótozott fiatalokat lát, akik az okosnál is okosabb telefonjukat bámulják, talán már nem is ismerik az emberi beszédet, de legalábbis csak akkor gyakorolják, amikor senki nem látja. Mindezt el is mondta a Zsibi nagyközönségének, néhány kérdés kíséretében.

- Aztán mondják már meg nekem, boldogabb lett az emberiség ettől a sok új kütyütől? Javára változott a világ? Mert én inkább arról hallok, hogy a Föld minden sarkában ölik, és gyilkolják egymást, már azt se tudjuk ki, honnan és hova menekül. A wifi-kód helyett nem inkább egy tisztességesebb, élhetőbb világot kellett volna feltalálni?

- Majd az is eljön egyszer. Egyszer...biztos...- motyogta Belami, és elővette saját, közel sem okos telefonját, ami Plüss Eta szerint még Bem apó társzekeréről esett le a segesvári csatavesztés után. Bepötyögte a számot és hazaszólt, menni készül. Majd fizetés nélkül kifordult a kocsmaajtón.

Józsi csapos meg csak annyit mondott: wifi-kód nincs, de bezzeg hitel, az van, hogy szakadna rá a vájber a kuárkódra...

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?