Belami boldogságban úszik

Belami

Itt beledöglünk a kánikulába, de bezzeg nekik könnyű. Ők legalább az egész hetet úszómedencében töltötték, de legalábbis a partján – bámult a Zsibbadt brigádvezető emlékét őrző kocsma egyetlen, de annál használtabb televíziójára Ló Elek, miközben egyik régen mosott ujjával Józsi csapos felé intett – hozhatja a következő sörét.

Ám Józsi úr meg sem mozdult, de még szemének héja sem rebbent. Akárcsak törzsvendégei, ő is visszafojtott lélegzettel nézte a közvetítést, azon belül is egy Hosszú Katinka nevű magyar lányt, aki éppen arról beszélt, hogy sajnos az utolsó ötven méteren begörcsölt a lába, ám nagy fájdalmak közepette is egy cél lebegett a szeme előtt. Egészen pontosan az, hogy elsőként érjen a célba, és megnyerje a világbajnokságot. És meg is nyerte...

- Szóval nekik könnyű? - állt fel az asztalától Heveny Béci, amikor váltott a kép, és dühe apró jelként úgy szájon vágta Ló urat, hogy az négyszer megpördült a tengelye körül, majd olyan szomorú siratós nóták éneklésébe kezdett, hogy erős felindulásból elkövetett depressziós zajkeltés miatt azonnal bezárták a budiba.

Így aztán minden zavaró körülmény nélkül megkezdődhetett az örömünnep a Zsibiben. Volt aki táncolt, más nemes egyszerűséggel berúgott, ahogy azt a magyar hagyomány megköveteli bánat és öröm esetére, de olyan is akadt, aki az asztal tetején ugrálva kiabálta: „Ki a legjobb?” és jött a harsány válasz: „Magyarok!”.

Mivel a teremben egyetlen olyan bamba kajla sem tartózkodott, aki nacionalista dühkitörésnek, ezzel együtt magyarkodásnak bélyegezte volna a kocsmalakók örömét, a hangzavarból lassan kibontakozott az est fő mondanivalója: amit az úszóválogatott produkált az oroszországi Kazanyban, az példa lehet minden magyar számára. Még hogy kihalt a magyaros virtus? Még hogy a magyar nem tud küzdeni? Még hogy a mai fiatalokat csak az Internet meg a fészbuk érdekli? Hiszen itt a példa: olyan egyéniségeket adunk a sportvilágnak, hogy mindenki csak ámul és bámul – keringtek viharos sebességgel a mondatok a Zsibi nagytermében, ahol Józsi csapos – immár ezredszer -  egy koszos vizes rongy rázogatásával igyekezett a légkondicionálás látszatát kelteni.

- De a vízilabdások... Azok azért beégtek... – habogta Smúz apu.

- A maga fölső fogsora fog itten és mindjárt beégni, ha nem fogja be a száját, és nem hagy minket ünnepelni – legyintette meg barátságosan Smúz arcát Link Egon. Majd öt percen át magyarázta: fogalma sincs, mitől repült ki Smúz úr protézise a kocsmaajtón, és állt föld körüli pályára, amikor ő csak egy legyet akart elhessegetni az útból.

- Hogy milyen hatalmas siker az, amit válogatottunk felmutatott, szinte felmérhetetlen. Tíz érmet nyertünk, miközben a környező országok többsége egyetlen egyet sem – magyarázta Belami. A külváros nyugalmazott szépfiúja azt is kimutatta statisztikailag, hogy az ország lakosságához képest messze mi vagyunk a legeredményesebbek, miközben Cink Enikő merész, gondolat alapú bakugrással egy kérdést fogalmazott meg:

- Vajon mikor okoznak nekünk ekkora örömet egyszer a focistáink is?

- Encike, ezt most hagyjuk – kérlelte udvariasan Belami a mellette ülő hölgyet, akinek a szájába gyorsan egy félig telt sörös korsót is benyomott.

- Inkább talán beszéljünk arról, mikor jutunk el oda, hogy az országnak ilyen dicsőséget hozó sportolók nem csupán egy-két hétig élvezik a nagyra becsült média szeretetét.

- Ezt hogy érti? - vonta össze valamennyi szemöldökét Snájdig Pepi.

- Hát csak úgy, hogy augusztus közepéig vélhetően minden újság tele lesz úszóink dicsőítésével, készül annyi riport, hogy Cseh Lacinak, Hosszú Katikának meg a többieknek izomlázat kap a nyelve. Ám pár nappal később már megint az lesz a címlapokon, hány celebet pofoztak fel a pesti éjszakában, melyik volt közülük az, aki ittasan vezetett, pedig csak kábítózni akart, melyik esett 679 alkalommal örök szerelembe. És ha éppen nem a fél percig sem pislákoló csillagok szilikonos mellei töltik be a képernyőt, hát irtóztatóan komoly politikusok, közgazdászok, politológusok és katasztrófa szakértők magyarázzák majd, ha nincs is még itt a világ vége, de jó úton haladunk felé, vagy azt nézhetjük, melyik közutunkon hányan haltak meg, hol robbant fel hatszor egy ház, miért született halva az öngyilkos kéjgyilkos nagymamája.

- Még mindig nem értem, miért mondja ezt? - kereste a sörét meg magában a hibát Snájdig úr.

- Hát csak azért Pepikém, hogy hagyják mér végre örülni ezt a népet. Engedjék, hogy a siker szó többször elhangozzák, ha csak két hétig is, mint a katasztrófa. És ha már népszerűsíteni akarnak valakit, ne arról írják meg a 465. cikket, hogyan fogyókúrázott le 9 milligrammot a plasztikázott testéről VV Prosti. Hanem mondjuk azt: mennyit ad a sport az emberiségnek, és miért lesz más az a gyerek, aki rendszeresen edzésre jár, mint az, akit vénásan rákötötték a számítógépet.

- Aha! Szóval maga értékes példaképeket akar, meg vidámabb nemzetet? - tátotta a száját Snájdig Pepi.

- Például... - bólintott Belami. Éppen akkor, amikor Plüss Eta csörtetett be az ajtón, arról üvöltözve, mit telefonált Bálint Toncsi nyugdíjas szépségkirálynő Sarka Kata celeb felesége celebnek, és hogy jesszusom, hova jutott ez a világ...

 

Bátyi Zoltán

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?