Belami szereti a görögöket

Belami

Akkor most becsődölnek vagy mégis mi lesz? - mutatott a Zsibbadt brigádvezető egyetlen televíziójának légypiszkos képernyőjére Minek Dönci, nagyon ügyelve arra, nehogy kiessen szájából a kánikula elleni orvosság, a sörös korsó nedvesebb széle. Egyébként meg szempillája sem rezdült, olyan vaskos közöny ült az arcán, hogy a súlya a homlokát is majd` lehúzta a köldökéig.

- Miféle rongy ember maga, hogy ilyen pléh pofával tudja nézni mások szenvedését? - kérdezte udvariasan Snájdig Pepi, és gyorsan adott két pofont Minek úrnak, nehogy váratlanul az Alkotmánybíróság az alaptörvénybe ütközőnek minősítse a fizikai jellegű kocsmai párbeszédet.

- Szenvedéseit? Látott már maga görögöt szenvedni? Mert én bizony soha, pedig háromszor is jártam arrafelé. Csupa elégedett, mosolygós ember üldögélt a tengerparton, a kávézók teraszán. De volt is miért mosolyogniuk – legyintett Heveny Béci.

- Na, ezt most hogy érti, maga lendkerekes buldózer? -  faggatózott Firnájsz Egon, miután letörölte arcáról a sörhabot.

- Csak úgy értem, hogy én sem vagyok teljesen hülye, olvasok újságot, de még szaklapokat is – hadarta Heveny úr, majd a pénztárcájából kivett egy papír fecnit, amit korábban számokkal írt tele.

- A görögök egy főre eső GDP-je 21 ezer és még 857 USA dollár. A miénk 13 ezer és 486. Eddig értve vagyok? - forgatta a fejét Béci, és bár a teremben ülők 93,7 százaléka akkor hallott a GDP-ről, amikor harci díszbe öltözött jegesmedvék rohamoztak lekvárfákat a Kalahári sivatagban, mindenki úgy bólogatott, mint tették egykoron a műanyag kutyák NDK-s zöld Trabantok hátsó ülése mögött.

- Ebből, ugye az adódna, hogy a görögök még kétszer annyit sem kereshetnének, mint mi, magyarok, csakhogy háromszor annyit keresnek. Ja, és náluk 260 ezer forintnak megfelelő euró a minimálbér, míg nálunk... De ezt hagyjuk is. Így aztán csődbe is mentek. Mint ahogy ez az ország is becsődölne, ha most a kormány háromszorosára emelné a fizetéseket.

- Nanemááááán. Én ezt nem is tudtam – tátotta a száját Cink Enikő.

- Kár is megjegyeznie – szólt közbe Belami. - Mert, mint minden statisztika, ez is hamis. Mások az árak is, más a megélhetési költség. Valamint a problémakör is összetettebb egy kicsit.

- Jaj, Belamikám, maga megint olyan okos, hogy ha két IQ-val többje lenne, magát használná a NASA számítógép központnak. Mi más? Miért más? Egyszerű képlet ez. Amikor mifelénk  elkezdtek a 2000-es évek elején Medgyessy uramék pénzt osztani, fizetést emelni, jóléti rendszerváltást csinálni, úgy ugrott az adósságunk, mint a pannon puma. Jót akartak, mi meg ráfaragtunk, kiürült a kassza, majdnem nálunk is beütött a csőd. De mi gyorsan elfelejtettük a 13. havi nyugdíjat, a görögök meg 14. havit is kapnak, no persze hitelből finanszírozva – dühöngött Heveny Béci.

- Na, én azt nagyon kétlem, hogy még mindig kapnák, mert mostanság egyre több embernek még a fizetése is késik. Ami meg a hiteleket illeti: gyanítom, sokkal többet nyeltek le abból azok a görög urak, akiknek több luxus jachtjuk van, mint foguk, mint azok, akikkel hajnalban fut ki a halászbárka. De egyébként is – a múlt helyett inkább azon kellene agyalni, hogyan oldja meg Európa ezt a kérdést. Nem lehetünk közömbösek, mert mi is európai polgárok vagyunk, az unió tagja maga is Bécikém, de még Smúz apu is – mutogatott körbe a termen Belami. - Vagyis a görögök csődjét mi is megéreznénk, ezért sürgősen tenni kell valamit.

- Nekünk? Ugye, csak viccel! - nyerített fel Ló Elek. - Hát én éltem föl a pénzt? Én osztogattam nekik a kölcsönt nyakló nélkül? Én vagyok az ejrópás politikus, aki mindig úgy vigyorog, mintha gyémántot lelt volna a fabudija mellett elásva? Én ülésezgetek Brüsszelben annyi fizetésért, költségtérítésért, meg mit tudom én még mi a francért, amennyi pénzt még egy rakáson az egész Panel Pál lakótelep nem látott? Hát nem én. Akkor végre kezdjenek már el ők is dolgozni. Vagy az nekik tilos? - vágott a földhöz egy sörös korsót Ló úr, majd még tett egy-két illetlennek tűnő, a ló nemi szervére utaló kifejezést.

De ezért senki nem haragudott meg. A Zsibi népe csak bámult ki a fejéből, és azon gondolkodott, mit akart mondani Belami azzal, amikor Zorbászt, a görögöt idézte, mielőtt becsukta maga mögött a kocsma ajtaját.

„Táncolni kell, uram. A zene majdcsak megjön valahonnan.”

Bátyi Zoltán

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?