Belami százmilliós autója

Belami

Te jó ég, ha maga olyan magas lenne, mint amilyen hülye, esküszöm, a hóna alatt bégetnének a bárányfelhők – legyintett Firnájsz Egonra Belami, a külváros nyugalmazott szépfiúja. Történt mindez a Zsibbadt brigádvezető emlékét őrző Panel Pál lakótelepi kiskocsma teraszán, ahol a törzsvendégek mellé beült a kánikula is.

- Maga mondja, aki merőkanállal eszi a disznósajtot! - hördült fel Egon, majd újfent elismételte a véleményét, miszerint roppant felháborító, vérlázító, egyben nemzetromboló az a tény, hogy akad olyan magyar futballista, aki 100 milliót érő autóval megy edzésre. De még az is, hogy a többiek szintén tízmilliót érő verdákkal furikáznak.

- És kigyelmed ezt honnan tudja? Talán valamelyik beültette maga mellé az anyósülésre? - érdeklődött Cink Enikő.

- Firnájszot? Ne ne mán. Ilyen arccal? Hát olyan csúf, hogy a párnája minden éjszaka hatszor elsírja magát – szólt közbe Ló Elek, pedig hát róla is elmondható: olyan arccal jött a világra, ami miatt nyugodtan beperelhetné az anyja mellett még a kórházi segédápolót is.

- Csak ne személyeskedjünk, hanem mélyedjünk el a témában – javasolta Belami, amikor már nem csak a kánikulától izzott a levegő, és Firnájsz éppen a felmosó ronggyal kibélelt vizes vödröt akarta Ló Elek fejére húzni.

- Először is: mi köze van magának ahhoz, hogy ki milyen kocsival jár, ha az becsületes munkával kereste meg a rá valót? Másodszor: ha a magába szorult irigységből csak egy hangyányit elkergetne, pontosan tudná: a világon a focistákat bizony ölég jól megfizetik a klubok. Nem maga, nem..nem. Vagyis fogja be a száját, mielőtt még ráültetem a 4-es villamost – hörgött Belami.

- És engem miért nem fizetnek meg? Nekem már a Trabant is kirohadt a fenekem alól.

- Nem tudom, munkával próbálkozott-e már? Tudja, az olyan tevékenység, ami a társadalomnak is, meg magának is hasznot hajt – szólalt meg ekkor Minek Dönci, aki kényszervállalkozóként több, de inkább kevesebb anyagi haszonra szert tett már az elmúlt évtizedekben.

- Ha éppenséggel tudni akarja, igenis dolgoztam. De hogy százmilliós autó? Na, az kérem szentségtörés.

- Magának. Ám egy olyan focistának, aki milliárd körüli pénzt szed össze egy év alatt, aligha az?

- Egy milliárdot? Annyi pénz...

- Tudom, maga szerint nincs is. De bizony van. És tudja mit: ha maga annyi hasznot hajtani a cégemnek, hogy megérjen kifizetni a munkájáért egy milliárdot, én is megtenném – magyarázta Dönci. Majd beszélt bizonyos Manchester Unitedről, ahol akad olyan focista, aki egy hónapban egy millió fontnál is többet keres.

- És gondolja, hogy ott, Angliában irigylik tőle? Szerintem nem. Pedig ott se mindenki kacsalábon forgó kastélyban költi el az estebédjét. Hanem igyekeznek úgy nevelni a gyereküket, hogy váljék abból is híres focista, aki majd vasvillával forgatja a padláson a százeurósokat, nehogy öngyulladás miatt lángra kapjanak.

- Vagyis Minek úr azt magyarázza magának: nem irigykedni kéne, hanem példaként, lehetőségként tekinteni a tisztességgel szerzett nagy pénzekre. De nálunk ez valahogy nem szokás - törölte le szája széléről a sörhabot Belami.

- Talán azért, mert a magyar fociban az is szép pénzhez jut, aki bottal se tudja tisztességesen megbökdösni a labdát. Meg aztán túl sok olyan gazdag él ebben a szétprivatizált országban, aki nem éppen tisztességgel szerezte a vagyonát – csapott az asztalra Plüss Eta.

- Az lehet, de erről már aligha a külföldi klubokban gazdagodó magyar focista tehet – bólintott Belami, majd felhívta a szerelőjét, sikerült-e végre nyolcadáron ablaktörlő lapátot szerezni a bontóból a 37 éves Ladájához.

 

Bátyi Zoltán

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?