Belami simicskázott

Belami


Na, akkor most ki is itt a bunkó? - kérdezte Snájdig Pepi, és arca olyan talányos vigyorba öltözött, hogy Béla, a falon gubbasztó, piacról származó légy ijedten rezzent össze. Attól tartva, Pepi nem kérdez, inkább provokál, és a Zsibbadt brigádvezető nevét viselő kocsmában az efféle magatartás gyakran járt már erős felindulásból megkezdett, társtettességben megvalósított pofozkodáshoz.

Ám Snájdig úr kijelentését inkább unott, mint döbbent csend fogadta. Olyan némán ültek a törzsvendégek a törzsasztaluknál egyenes törzzsel, mint akik arra várnak, a folytatás majd csak rejt némi izgalmakat.

- Szóval azt kérdeztem, ki itt a bunkó? - újrázott Pepi, majd egy újságot kezdett el lobogtatni, aminek címoldalán vaskos betűkkel olyan szöveg állt, amilyet nyomtatásban eddig még senki nem látott a Panel Pál lakótelepen.

- Ugye nem azt akarják mondani, hogy nem hallották, milyen szavakkal lepte el az egész magyar sajtót az ország egyik leggazdagabb, roppant befolyásos embere? - nézte a még mindig hallgató sörbarátokat Pepi. A fent említett sörbarátok ettől felbátorodtak. Majd elkezdtek káromkodni, és ezt hallván egykor volt, szódás lovakkal is rendelkező kocsisok úgy pörögtek a sírjukban, mint az atommagot nyelt búgócsiga. Lecsillapodván volt, aki egyszerűen az után érdeklődött, vajon miféle iskolákat járt ki ez az embernek látszó oligarcha? Más azt kérdezte: hol tanult illemet, szóhasználatot, egyáltalán tud-e késsel-villával enni, vagy röptében harapja át a csirke nyakát?

- És mire figyelmeztette a kedves mamája még gyermekkorában? Tudják, amikor még a csattogós falepkét huzigálta maga után a homokozóban, hogy öregségére, megtollasodván, tetszelegve a hú, de befolyásos magyar vagyok pózában, efféle kijelentésekre ragadtassa el magát? - csóválta Smúz apu fejét Firnájsz Egon. Közben azon agyalt: vajon ez az ember miket mondhat a munkatársainak, ha a miniszterelnökéről így nyilatkozza teli a magyar sajtót.

- Mi van? - kapta fel a fejét Cink Enikő, zavaros tekintetén jól tükröződött mély butaságának feneketlen kútja. De az is: fogalma sincs, kiről és mit beszélnek felhevült társai.

- Encike, maga tényleg egyszerű, mint egy barlangrajz. De annyi azért csak eljutott a tudatáig, hogy a legnagyobb magyar médiaguru, bizonyos Simicska úr, aki ma már főszerkesztő is, milyen alpári szavakkal fröcsögte tele a vele készült interjúkat, miközben a keze alatt dolgozó sajtómunkásokat a szerkesztőik talán éppen egy rossz hasonlat miatt állították a szőnyeg szélére.

- Milyen szőnyeg? Milyen széle? Milyen Simicska? - bámult bele a poharába Enikő, jelezvén – eljutott az ittasság azon fokára, amikor az ember – miként azt Belami halkan megjegyezte – elkezd simicskásodni.

- Na, a tocsikolás óta efféle szót nem hallottam – vigyorgott Plüss Eta, felidézve azokat a régi szép időket, amikor még 7-800 millió forintos sikerdíj elég volt ahhoz, hogy valakiből ige legyen. - De mégis, mit ért ez alatt, Belamikám?

- Mégis, mit érthetnék? A gazdasági elit egyik képviselőjének őszinte megnyilvánulását? A szellemi trágyában fetrengésnek azt a fokát, amire talán akkor sem számítottunk, ha tudtuk: mifelénk olyan ember is beférhet az elit kategóriába, akit – viselkedése miatt – még Józsi csapos is úgy rúgna ki a Zsibi ajtaján, hogy a feje sem érné a földet. A lábáról meg ne is beszéljünk.

- Szerintem is inkább a feje az érdekes. Azt mondták rá, teli van ésszel. És lehet benne valami, mert állítólag még nálam is gazdagabb – vigyorgott Bika Jenő, aki csak azért tudja, hogy létezik tízezer forintos, mert látta az újjá varázsolt bankjegy képét a híradóban.

- Hogy mennyi pénze van, ez aligha tartozik ránk. De az már inkább aggaszt: nálunk nem telhet el úgy egy évtized, hogy valaki ne szolgáljon, hogy finom legyek, furcsa példával a köznépnek? - vette vissza a szót Belami. - Mert hogy még jól emlékszem olyan miniszterelnökre, aki egy egész hivatalos felszólalást cifrázott ki káromkodásokkal, kurvázva a saját országát, beismerve annyi hazugságot, hogy rögvest igazságbeszéd lett belőle. Most meg jött Simicska... Ezek egy istállóban tanulták a jó modort? És hányan lehetnek még, akik büszkén lépdelnek a közszereplők hosszú és méltóságteljes sorában, hogy aztán váratlanul oda..., szóval odacsináljanak az asztalra. És akkor még csodálkozunk, hogy az interneten kommentelők leggyakoribb szava szexuális aktusra utal, a legkedveltebb megszólítás pedig lassan a mocskos hernyó lesz?

- Miért, maga csodálkozik? Mert én már semmin sem. Legfeljebb azon, ha Link Egon egyszer megadja az adósságát - vonta meg a vállát Józsi csapos. Miközben azon agyalt, vajon miket kiabálna gazdasági érdekeiben sértett Simicska úr, ha annyi pénzből kellene megélni, amennyiből azok élnek, akiknek minden hónap huszadika után már csak káromkodásra futja...

 

Bátyi Zoltán

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?