Belami fogadalma

Belami

Amit én egyszer megmondok, az meg van mondva - csapott az asztalra Bika Jenő a Zsibbadt brigádvezető emlékét nevében őrző kiskocsma sarki asztalánál. Eközben tekintete cikázva vizslatta, akad-e olyan a Panel Pál lakótelep kulturális központjában, aki kételkedik ebben az emberiség szempontjából oly fontos igazságban.
- Miért, mostanában éppen mit mondott meg, bátran, miként a nyúl? - vigyorgott rá Snájdig Pepi, abban bízva, a hideg januárt csak sikerül felmelengetni egy jó kis vitával.
- Például azt, hogy 2015-ban új életet kezdek, és nem nyalogatok többet pálinkás betonkockát. Ezt tekintheti fogadalomnak is - nevette el magát Bika Jenő, mert érezte: életében először kitalált olyan fogadalmat, amit sikerül is betartania.
- Én meg azt fogadtam meg, hogy az idén nem szokok le a dohányzásról - pattant fel a székéről Firnájsz Egon. - És tudják miért ezt fogadtam meg? Mert eddig még soha semmilyen tervemet, ígéretemet, fogadalmamat nem tudtam betartani. Na már most - emelte Egon ég felé a kezét -, ha ezt sem tudom betartani, azt jelenti, hogy leszokok a cigiről, vagyis egészséges leszek, és még annyi pénzem is megmarad, hogy Bill Gates urat elemészti a sárga irigység.
- Na, eddig is tudtam, hogy magát az esze miatt nem fogják spirituszba tenni, de hogy ekkora ökörséggel zavarja meg mások nyugalmát, azért nem vártam volna - vonta meg a vállát, valamint Egonba vetett összes bizalmát Plüss Eta, közölve: az újévi fogadalom legalább annyira fölösleges, mint lendkerekes egeret patkolni, más dolgokról nem is beszélve.
- Én ebben nem vagyok olyan biztos - szólt közbe Belami. - Ugyanis úgy látom, van ennyi baj ebben a világban, hogy éppen ideje lenne, ha nagyon sokan megtennék és betartanák a maguk fogadalmukat, és az sem baj, ha nem új év alkalmából.
- Hát ezzel meg mit akar már megint mondani? - vonta összes bozontos szemöldökét Minek Dönci, mint tette egykoron bizonyos Rózsa Sándor nevezetű egyén, miközben hol a saját, hol más a lovát ugratta.
-  Csupán csak azt, hogy például mi mindannyian megfogadhatnánk: 2015-ben...
- Nem, a sörömről nem mondok le! - sikított Hergejj Bella.
- Várjon már, szépasszony, legalább a mondatot hadd fejezzem be. Szóval megfogadhatnánk, hogy sokkal türelmesebbek leszünk egymáshoz. Így például meghallgatjuk a másikat, és nem hisszük azt, hogy csak a mi igazságunk az egyetlen és megdönthetetlen igazság. Aztán ígérjük meg: többet mosolygunk, mint panaszkodunk, mert az élet mégiscsak szép dolog. De ha mégsem szép, egy biztos, a panaszkodástól nem lesz szebb.
- Hogy maga milyen okos! Most már elhiszem, hogy nem villával eszi a húslevest - rúgott Cink Enikő a külváros nyugalmazott szépfiújának széklábba, de Belamit nem tudta kizökkenteni sem nyugalmából, sem fenéktámaszából.
- Aztán megfogadhatnánk, hogy írunk egy levelet a nagyon gazdag magyaroknak meg a multik vezéreinek. Arra kérve őket, hogy fogadják meg: ebben az évben nem csak azzal törődnek, mennyivel nő a vagyonuk, hanem azzal is, hogy ebből a vagyonból mennyit juttatnak azoknak a szegényeknek, akik nem olyan szerencsés csillagzat alatt születtek, mint ők.
- Na, ez mán teccik! - kiáltott fel Plüss Eta. - És a bankárok is fogadják meg, hogy többet nem vernek át csalfa, lap alján kisbetűs szerződésekkel.
- És a fővállalkozók is fogadják meg, hogy az alvállalkozókat hamarabb fizetik ki, mint hogy megvennék a legújabb szállodájukat a Costa Braván - harsogta Minek Dönci, akit kisvállalkozóként csak annyiszor vertek át eddig, ahány üzletet kötött.
- És a korrupt disznók is fogadják meg, hogy többet nem fizetnek le senkit, és őket sem fizetheti le senki - perdült táncra Cink Enikő, mintha tudná, milyen érzés is az, ha valaki korrupciós pénzt kap.
- És az áfacsalók is fogadják meg, hogy soha többé nem rúgják fenéken a törvényt, nem keresnek a jogban kiskapukat! - kiabálta Smúz apu, aki egész életében áfa-, szerencse- és forintmentes polgárként fillérezte a konyhapénzt másfél szobás panelpalotájában.
- Van még valami ötlet, vagy hívhatom a mentőket? - kérdezte ekkor Józsi csapos. Majd megkérte Belamit, ugyan menjen már ki az ajtó elé, és nézze meg, mi van a cégtáblára írva.
- Ha azt látja, hogy "Fogadó a rózsaszín álmokhoz", akkor fogadom, egész évben ingyen ihat nálam. De ha azt, Zsibbadt brigádvezető, akkor maga fogadja meg: az idén egyszer sem könyörög, hogy adjak inni hitelbe - morogta Józsi, és gyorsan bekapcsolta a pénztárgépet, mert egy gyanúsan NAV-arcú személy nyitott be a kocsmába. 

Bátyi Zoltán

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?