Belami szappanos operái

Belami

– Szóval maga azt állítja, hogy amikor Luis Gustavo és Sylvia visszatért Mexikóba, Berenice kérdőre vonta Spicceskét, amiért elárulta a féltve őrzött titkát? – markolta meg Plüss Eta nyakát Cink Enikő. És oly heves egykedvűséggel cibálta, tépte és ráncigálta barátnőjét, mint aki egy röpke pillanatot sem tudna aludni, ha vacsora előtt nem verné el Etust. És éppen a Zsibbadt brigádvezetőben...

– Én csak azt mertem mondani, hogy Diego rátalált az összevert Lucianóra, aminek következtében Mateo atya a házába vitte. De mivel Gabriel is értesült erről, berontott egy puskával hadonászva és megfenyegette Gennarót: úgy megöli, hogy csak na, ha még egyszer hozzányúl a barátaihoz – védekezett, alig fuldokolva Plüss Eta.

– Igen ám, de mi lett volna akkor, ha a szőrösszívű házvezetőnő nem szidja le alaposan Maria Isabelt? Na, ezt mondja meg, mi lett volna? – sikított Cink Enikő, s közben egy kicsinykét sírt is, ahogy a torkán kifért.

– Te jó ég, ezeket meg milyen vírus támadta meg? – ugrott egy asztallal arrébb Belami, a külváros nyugalmazott szépfiúja, miután sikerül kimenekítenie egy fél korsó sört a Zsibbadt brigádvezető nevű kocsma háborús övezetéből.

– Ugyan már, semmiség az egész. Mindössze dél-amerikai szappanoperákat néznek, és megfertőződtek mind a két szemükre – legyintett Ló Elek zoknijával Smúz apu. – Vagy maga nem is tud arról, hogy mifelénk (mármint Panel Pál lakótelep) délután kihalnak az utcák, és aki csak teheti, végtelenített és nagyon szívbe markoló szerelmi történetekből értesül, hogyan is élnek a nagyon hányatott sorsú brazil, argentin és mexikói milliomosok?

Belami hallott már effélékről, különösen a bal kettes szomszéd keresztanyjának nagynénje beszélt a lift előtt potyogtatva könnyeit, bizony Armandóról (vagy Leoncio volt, ki tudja?...), de be kellett vallania magának, eddig még egyetlen latin temperamentummal megáldott sorozatból sem nézett meg fél másodpercnél többet. Ám azon a bizonyos napon, amikor Plüss Eta végül csak megmenekült Cink Enikő ölelő karmaiból, Belami a tévé elé vetődött, s nagy kanállal habzsolta az egzotikus történeteket.

Aztán amikor a hatodik sorozat 429. epizódján is párásodó tekintetű leányzók beszéltek a semmiről, miközben túlórában szakadt meg a szívük, Belami elképedt. Ugyanis arra a következtetésre jutott: sok marhaságot látott ő már életében, de ami a mexikói féltékenységi jelenetek közben történik, még akkor is vért zsibbasztó, ha végül is Don Ferminnek sikerül eltávolítani Esperanza közeléből Luis Gustavót.

Így aztán Belami hozzálátott egy olyan televíziós csatorna kereséséhez, amelyiken momentán nem szívdöglesztő anyaszomorítók csavarják el a lámpát és szobalányok fejét, s belet sem ontanak ki törött ujjakkal kibiztosított kézigránátokkal. Majd miután ilyen adást nem sikerül fölellni, békésen elszunyókált, és azokról a régen volt időkről álmodott, amikor még a brazil rabszolgalány, Isaura kiszabadítására gyűjtöttek a pénzt hatalmas lelkületű, probléma-érzékeny anyókák a Hortobágytól balra.

Másnap aztán a külváros nyugalmazott szépfiúja a Zsibi kocsma füstös közegében meg is kezdte a számonkérés abban a pillanatban, amikor Plüss Eta és Cink Enikő hallótávolságba érkezett.

– Drága asszonyaim, ugyan árulják már el, mi a fenét tudnak bámulni maguk azon a sok csacskaságon, ami ellepte a mi elektronikus tömegkommunikációnkat, mintegy kereskedelmi alapon? Nem félnek attól, hogy nemcsak a szívük, de az agyuk is hamarosan ellágyul, ha egyik sorozatból a másikba zuhannak?

A hölgyek először nem igazán értették, miért is szólnak bele az ízlésvilágukba. Ám amikor leesett a húsz fillér, Plüss Eta a következőket mondta, mintegy indulatosan:

– Nézze, Belami úr. Abban talán igaza van, hogy Leoncio és Jose Armando problémája egy kicsinykét különbözik az enyémtől. De mégis mit javasol? Bámuljam reggeltől estig a fizetési meghagyásokat, számoljam ki századszor, miért nem marad egy árva vasam se huszadikán a fizetésemből? Merüljek el a férjem panaszaiban, akit tegnap éppen hatodszor rúgtak ki a munkahelyéről? Válasszon, Belamikám! Ugye nem haragszik, ha én bizony napi két órára brazil sorozatok elé ülök könnyeket csorgatni. Mert legyenek azok bármilyen hosszúak is, a végén mindig a jó győz. És nekem ennyi elég is, merthogy több úgysem jut – mondta Etus, majd halkan elköszönt.

Smúz apu pedig megesküdött rá, hogy a sarkon túl, fehér Mercedesben maga Armando úrfi várt Plüss Etára…

Dél-Amerika,hétköznapok,sorozat,szappanopera,televízió,tv
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?