Belami vidám estéje

Belami

Jó estét kívánok! – mondta bele a Zsibbadt brigádvezető emlékét őrző kocsmában ülő összes hím és nőnemű személy képébe a tévébemondó. És a Panel Pál lakótelepen élők el is hitték: nekik aztán most jó, sőt mi több, estéjük lehet. A szakadó eső kívül rekedt a közkedvelt vendéglátó ipari egységen, a fröccs sem lett drágább, pedig hát a kőolaj világpiacon úgy kúszik fölfelé, mint tenni szokta bizonyos Pókember az A kategóriás amerikai filmekben.

 

Mivel Józsi csapos is bejelentette: tekintettel a közelgő fizetésekre a hiteltilalmat felfüggeszti, már semmi nem állhat a jó este útjába – motyogta Smúz apu, és tekintetükkel megcélozzák a televízió nevű technikai találmányt. A mosolygós, folytatólagosan elkövetett súgógép-függésben szenvedő bemondó pedig igazán megdolgozott a pénzéért. Előbb azt kiabálta, hogy három autó borult az árokba, két utasnak gerince tört, egynek a nyaka ficamodott. De a negyedik se élhette túl, mert kisbusz rohant beléjük, meg egy közelben sompolygó tengeralattjáró is felöklelte őket. Aztán következett ötven másodperc házégés, menekülő öregekkel, füstmérgezéssel, fejét csóváló tűzoltóval, hogy egy újabb váltáskor már sztrádabalesethez vijjogó mentő hangját közvetítse a bűvös doboz.

 

A bemondó meg forduljon hármat a saját tengelye körül, mert így igazán dizájnos az ügy, és közölje: Budapesten állvány szakadt le (egy halott), Jászbodroson halak pusztultak el mérgezésben, meg persze a folyóban, Karancslengetőn pedig valószínűleg kéjgyilkos járt, mert hogy hentesbárddal furdalta négy páciensének három oldalát.

 

Mivel a vidám este keretében Plüss Eta már harmadszor ájult el a tévét nézve, Cink Enikő javasolta, hogy kapcsoljanak talán egy másik csatornára. Meg is tették. Így aztán idejében elértek egy Amerikában pusztító tájfunt (az áldozatok száma ismeretlen – mondá a bemondó, miközben fuldoklók szívrohamát láthatták a Zsibilakók egyenesben), majd már tüntetők csépelték egymást, kőzápor hullott, vízágyú támadott, és néhány csecsemősikoly hasított bele a jó estébe.

 

– Nem lehetne mégis inkább a baleseteket nézni – fordult fel széke is, gyomra is Bika Jenőnek. Így aztán megint indult a szörfjárat, Minek Dönci kezében billegett a távirányító, ám akciója nem járt sikerrel. A vidám este keretében ugyanis egy könnyedebb ittas vezetéssel párosuló egész családot kiirtó gázolás helyett terrorakcióra bukkantak, leomló szálloda képei költöztek a Zsibibe, majd kábítószer nepperek kommandós elfogása következett, mintegy habként a finom vértortára.

A Zsibiben többen is javasolták, hogy legalább az időjárás-jelentés miatt várják meg a hírhalom végét, így aztán Ló Elek még hallhatta, hogy a bemondó további kellemes estét kívánt, majd Elek elvitette magát a legközelebbi fához, azt kiabálván: ha tényleg ilyen ez a világ, akkor ő inkább hátba lövi magát.

 

- Pisztoly nélkül nehéz lesz! – cuppantott félig sem megrendülve Smúz apu, és csöndre intette a hangoskodókat, mert már magazinműsorok foglaltak el minden televíziós csatornát. Ezekből aztán kiderült azon a szép és jó estén, hogy Magyarországon mindenkit átvernek, kirabolnak, elhagynak, letaposnak. Meg egyébként is, aki még nem ment csődbe, az attól retteg, aki csődbe ment, az meg halálba menekül. Suviczkné Ráncz Emília például többedmagával nem tudta kifizetni a befizetni valót, ezért sztrájkot hirdet, és könnyzáporral támadta le a legközelebbi önkormányzati hivatalt.

 

– Más nincs? – jajdult fel hetedszerre Cink Enikő. Vele közölték: de bizony van, és átléptek egy vitaműsorba, amiben okos emberek okos gondolatok közepette üldögéltek, és azt jövendölték: irtózatosan közel van már a környezetszennyezési katasztrófa, nagyon valószínűsíthető egy kis pénzügyi összeomlás, majd gunyoros mosollyal kerek körmondatokban kifejtették egymásról, hogy a velük szemben ülő buta, mint egy tarkón lőtt tehén, vagy azért mert szereti a globalizációt, vagy azért, mert nem.

 

– És ha inkább filmet néznénk? – kereste a kiutat Belami is, akinek régen nem volt ilyen jó, vidám estéje, meg további kellemes szórakozása, ezért csak hét foga vacogott a rettegéstől.

 

– Filmet? Hát, tessék! – kattintott Firnájsz Egon. – A Hasfelmetsző üregi nyúl balladája, avagy ki nyomta ki Lompos Harry bal szemét című kelet-amerikai produkcióra kíváncsi, vagy a Nindzsa kölök, vérbe fagyva nyolcadik része köti le inkább? – érdeklődött Egon, miközben két ember nagytotálban és bő bugyogóban saját különbejáratú kardjába dőlt. A játszmának vége – ordibált egy bérgyilkos, majd fölrobbantotta fél San Franciscót.

 

Belami pedig annyit suttogott csupán: neki talán ebből a kellemes estéből elege is lenne, és inkább kifizeti aznapi fogyasztását. – A hölgyek és urak nem jönnek még? – kérdezte a külváros szépfiúja. Bevallani persze húszezerért sem merte volna, hogy ezen a vidám estén akkor se merne egyedül kilépni a sötét utcára, ha abból a tengernyi nindzsakölökből harminc csak rá vigyázna.

félelem,média,televízió,tv
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?